Sirák fia könyve 38

1 Tiszteld az orvost a szükség miatt; mert a Fölséges teremtette őt. 2 Mert Istentől van minden gyógyúlás, és a királytól ajándékot veszen. 3 Az orvos tudománya fölmagasztalja az ő fejét, és a főemberek szine előtt dicséretet nyer. 4 A Fölséges a földből teremtette a gyógyszereket, és az okos férfiú nem iszonyodik azoktól. 5 Nemde a fától édesedett meg a keserű víz? 6 hogy az embereknél ismeretes legyen az ilyesfélék ereje; és az embereknek tudományt adott a Fölséges, hogy tiszteltessék az ő csodálatos dolgaiban. 7 Azokkal gyógyítván, megenyhíti a fájdalmat, és a gyógyszerész kellemes íreket csinál, és egészséges keneteket készít, és nincs vége munkájának. 8 Mert az Isten békesége vagyon a föld szinén. 9 Fiam! betegségedben ne hagyd el magadat, hanem könyörögj az Úrnak, és ő meggyógyít tégedet. 10 Térj el a vétektől, és légy igaz kezű, és minden bűntől tisztítsd ki szivedet. 11 Ajánlj föl illatszert és lisztlángot emlékeztetőűl, és legyen kövér áldozatod, és bízd magadat az orvosra. 12 Mert az Úr teremtette őt; és ne távozzék tőled, mert az ő működése szükséges. 13 Mivel jön oly idő, mikor az ő kezeikbe kell jutnod. 14 Ők is könyörögni fognak az Úrhoz, hogy adjon enyhűlést és egészséget az ő működésök által. 15 A ki Teremtője színe előtt vétkezik, az orvos kezeibe jut. 16 Fiam! a halotton könyezz, és mint a kit nagy baj ért, sirasd őt; takarítsd el testét szokás szerint, és ne hanyagold el az ő temetését. 17 A megszólás miatt sirasd őt keservesen egy nap, és vigasztalódjál meg bánatodban. 18 És síránkozzál érdeme szerint egy nap, vagy két nap, a rágalmazás miatt. 19 Mert a szomorúság sietteti a halált, és elzsibbasztja az erőt; és a sziv szomorúsága lecsüggeszti a nyakat. 20 A magányban is megmarad a szomorúság, és a nyomorúltnak élete, mint az ő szive. 21 Ne add búbánatnak szivedet, hanem űzd el azt tőled, és emlékezzél meg az utolsó dolgokról. 22 Ne feledd el, hogy onnan nincs visszatérés; annak semmit nem használsz, és magadnak ártasz. 23 Emlékezzél meg itéletemről; mert olyan lesz a tied is: tegnap nekem, ma neked. 24 A halott nyugtával hagyd nyugodni emlékezetét, és vigasztalódjál fölötte azért, mert lelke kiment. 25 Az írástudó bölcsesége üres időt kiván, és kinek foglalatossága kevesebb, bölcseséget talál. Hogyan telnék meg az bölcseséggel, 26 ki az ekét tartja, és ki az ösztönzővel hajtja az ökröket, és ilyes dolgokban forog, kinek beszélgetése tinók felől vagyon? 27 Szivét a barázdák forgatására adja, és figyelme a tehenek hizlalására vagyon. 28 Igy van minden művész és építőmester, ki az éjszakát úgy tölti el, mint a napot, ki pecsétgyürűket metsz, és szorgalma által különféle képeket alkot, szivét a képnek hasonlatosságában foglalja, és virasztva végzi el munkáját. 29 Igy van a kovács, az űlő mellett ülvén, és a vasmunkára figyelvén. Testét a tűz gőze süti, és a kemencze forróságával vesződik. 30 A pőröly zörgése szüntelen cseng fülében, és az eszköz hasonlatosságán van szeme. 31 A kézművek elkészitésében foglalja szivét, hogy virasztásával teljesen kicsinosítsa azokat. 32 Igy a fazekas, ülvén az ő munkája mellett, forgatván lábaival a korongot. Ki mindenkor gonddal van művére, kiszámítva lévén működése. 33 Kezével alakítja a sarat, és lábaival hajtja meg erejét. 34 Szivét abban foglalja, hogy elvégezze a mázolást, és a kemenczét gondosan kitisztítja. 35 Ezek mindnyájan kezeikben bíznak, és kiki bölcs az ő mesterségében; 36 mindezek nélkül nem épűl város, 37 és nem lehet abban lakni, sem járni; azonban ők a gyülekezetbe nem valók, 38 birói székbe nem ülhetnek, mert a törvénykezéshez nem értenek, büntetést és itéletet nem hozhatnak, és nem jártasak a példabeszédekben; 39 hanem a világi életre tartozókat készítik, és ohajtásuk az ő mesterségök űzésében vagyon; mindamellett is magokat az Isten törvényéhez alkalmazván, és arra figyelmezvén.