Sirák fia könyve 43

1 Az égboltozat az ő ékes műve, és az ég ékessége mily dicső látvány. 2 A nap, midőn megjelen fölkeltében, hirdeti, mily csodálatos alkotmányú műve a Fölségesnek. 3 Délben süti a földet, és hőségét ki állhatja ki? Van, ki kemenczét tart munkája kiégetésére, 4 de a nap háromszorta jobban süti a hegyeket, tüzes sugárokat eresztvén, és tündökölvén sugárival, elvakitja a szemeket. 5 Nagy az Úr, ki azt teremtette, és kinek parancsára futja pályáját. 6 És a hold idejében mindennek mutatja idejét, és az időszak jele. 7 A hold szerint jelöltetnek az ünnepek; oly világító ez, mely tölte után fogyni kezd. 8 A hónap annak neve szerint vagyon, csodálatosképen növekedik töltéig. 9 Tábori kép a magasságban; az ég erősségén tündöklik dicsőségesen. 10 Az ég szépsége a csillagok fényessége; a világot megvilágosítja az Úr a magasságból. 11 A Szent igéjére állanak rendben, és nem fáradnak el őrhelyeiken. 12 Tekintsd a szivárványt, és áldjad őt, ki azt teremtette; igen szép az fényességében. 13 Körűlvette az eget dicsősége ivével; a Fölséges kezei terjesztették ki azt. 14 Az ő parancsa által sietteti a havat, és bocsátja ki sebesen itélete villámait. 15 Azért nyilnak ki a tárak, és kirepűlnek a felhők, mint a madarak. 16 Nagy erejével helyezi el a fellegeket, hogy elétörnek a jégeső kövei. 17 Az ő szine előtt megrendűlnek a hegyek, és akaratjára fú a déli szél. 18 Mennydörgésének szózata megrettenti a földet, az éjszaki szél fuvatagja és a szelek összeütközése. 19 És mint ülésre leszáll a madár, úgy hinti a havat, és mint a leereszkedő sáska annak lejövetele. 20 Fehérségének szépségét csodálja a szem, és hullásától elámúl a szív. 21 Ő a zúzmarát, mint a sót hinti a földre, és mikor megfagy, leszen mint a bojtorvány hegyei. 22 A hideg éjszaki szél fú, és a víz jéggé fagy; leereszkedik minden vízállásra, és mintegy pánczélba öltözteti a vizeket. 23 És megemészti a hegyeket, és sivárrá teszi a pusztát, és mint a tűz, elpusztít minden zöldet. 24 Egy elésiető köd orvossága mindennek, és a hőségből eléjövő harmat megenyhíti azt. 25 Az ő szavára megszűnik a szél, és akaratával lecsendesíti a mélységet, és abban szigeteket ültet az Úr. 26 A kik tengeren eveznek, beszélik annak veszedelmeit; és hallván füleinkkel, elcsodálkozunk. 27 Abban különös és csoda-teremtmények vannak, vadak és állatok különféle nemei, és szörnyeteg czethalak. 28 Általa jut szerencsésen az út végre, és szava rendez el mindent. 29 Sokat szólanánk, de megfogyatkozunk az igékben; beszédünk vége pedig ez: Ő minden mindenben. 30 Dicsőitve is, mit tehetünk? Ő a Mindenható minden műve fölött. 31 Rettenetes az Úr és igen nagy, és csodálandó az ő hatalmassága. 32 Dicsőitsétek az Urat, mennyire csak lehet tőletek, ő mindazt felűlhaladja, mert csodálatos az ő nagyvolta. 33 Áldván az Urat, magasztaljátok őt, mennyire csak lehet tőletek; mert nagyobb minden dicséretnél. 34 Magasztalván őt, szedjétek össze erőtöket; de el ne fáradjatok, mert nem éritek el őt. 35 Ki látja őt, és ki irja le? és ki magasztalhatja őt úgy, mint kezdettől vagyon? 36 Sok van elrejtve, mi még nagyobb ezeknél, mert keveset látunk az ő műveiből. 37 Mert mindent az Úr teremtett, és az istenesen élőknek bölcseséget adott.