Sirák fia könyve 48

Illés, Elizeus, Ezekiás és Izaiás dicsérete.

És Illés próféta támada, mint a tűz, és igéje, mint a fáklya ég vala. Éhséget hoza rájok, és a kik boszantották őt irígységökkel, megkevesedének, mert nem állhatták ki az Úr parancsait. Az Úr igéjével bezárá az eget, és tüzet hoza le az égből háromszor. Igy magasztaltaték föl Illés csodatételei által. És ki dicsekedhetik hasonlóképen tehozzád? Ki föltámasztottad a halottat az alvilágból, a halál osztályrészéből, az Úr Isten igéje által. Ki a királyokat veszedelemre vetetted, és könnyen megtörted azok hatalmasságát, és a dicsőségeseket székökből kitaszítottad. Ki Sina hegyén hallottad az itéletet, és Hóreben a boszúállás itéleteit. Ki fölkentél királyokat büntetésűl, és prófétákat rendeltél utódaidúl. Ki fölvitettél tűzforgatagban, tüzes lovú szekeren. Ki az irásban kijelölve voltál az itélet idejére, hogy megenyhítsd az Úr haragját, hogy megengeszteld az atya szivét fiához, és helyreállitsad Jákob nemzetségeit. Boldogok, a kik téged láttak, és barátságoddal megtiszteltettek. Mert mi csak életünkben élünk, a halál után pedig nem lesz olyan nevünk. Illés a forgatagból befödöztetett ugyan, de Elizeus betelt az ő lelkével. Az ő napjaiban nem félt a fejedelemtől, és hatalommal senki sem győzte meg őt. Semmi beszéd sem vőn rajta erőt, s még az ő holtteste is prófétált. Életében csodákat tett, és halálában is csodadolgokat cselekedett. És a nép mindezekre sem tarta bűnbánatot, és nem távozának bűneiktől, mignem kivettetének földükről, és szétszóratának egész földre; és csak igen kevés nép hagyaték meg, és a fejedelem Dávid házából. Némelyek közőlük azt cselekvék, mi kedves volt az Istennél; a többiek pedig sok bűnt követének el. Ezekiás megerősité városát, és annak közepére vivé a vizet; vassal megásá a kősziklát, és kutat építe a víznek. Az ő napjaiban jöve föl Szennakerib, és elküldé Rabzacest, és fölemelé kezét azok ellen, és kezét Sionra veté, és kevély lőn hatalmára. Akkor remegének az ő sziveik és kezeik, és oly fájdalmat érzének, mint a szülőasszonyok. És segítségűl hívák az irgalmas Urat, és kiterjesztvén kezeiket, fölemelék az égre, és a szent Úr Isten hamar meghallgatá szavokat. Nem emlékezék meg az ő bűneikről, és nem adá őket ellenségeiknek, hanem megszabadítá őket Izaiás, a szent próféta keze által. Leveré az asszíriusok táborát, és megrontá őket az Úr angyala. Mert azt cselekvé Ezekiás, mi az Istennek tetszett, és állhatatosan jára atyjának, Dávidnak útján, melyet parancsolt neki Izaiás, a nagy, és Isten színe előtt hív próféta. Az ő napjaiban hátratért a nap, és meghosszabbítá a király életét. Nagy lélekkel meglátta az utolsó dolgokat, és vigasztalta Sionban a siránkozókat. Az örök időkig megmutatta a jövendőket és titkokat, mielőtt meglennének.

Idézi 5