Sirák fia könyve 50

1 Simon, Oniás fia, a főpap, életében támogatta a házat, és napjaiban megerősítette a templomot. 2 A templom magassága általa vitetett véghez, a kettős épűlet és a templom magas kőfalai. 3 Az ő napjaiban bővelkedtek a vízkutak, és mint a tenger, mód fölött megteltek. 4 Gondot viselt nemzetére, és megszabadította azt a veszedelemtől. 5 Hatalmánál fogva nagyobbítá a várost, dicsőséget nyert népe között működvén; és mind a házhoz, mind a tanácshoz a bejárást tágasabbá tette. 6 Mint a hajnali csillag a ködben, és mint a tele hold idejében világít, 7 és mint a fényes nap: úgy tündöklött ő az Isten templomában; 8 mint a fénylő szivárvány a dicsőség ködében, és mint virágzó rózsák tavaszi napokban, és mint vizfolyamnál a liliomok, és mint jóillatú tömjén nyári napokban, 9 mint a lobogó tűz, és a tűzben égő tömjén, 10 mint a mindenféle drágakővel ékesitett tiszta aranyedény, 11 mint a termékeny olajfa, és a magasra emelkedő cziprusfa: olyan volt ő, midőn a dicsőség köntösét fölvette, és teljes díszbe öltözött. 12 Midőn a szent oltárhoz fölment, fényt árasztott a szentség öltözetében. 13 Mikor pedig a részeket elvette a papok kezéből, maga is az oltárnál állván, körötte atyjafiai serege, olyan volt, mint a czedrusfa Libanon hegyén, 14 mint a pálma ágai, úgy állottak körötte Áron minden fiai dicsőségökben. 15 Az Úr áldozata pedig kezeikben volt Izrael egész gyülekezete előtt; és ő eljárván tisztében, az oltáron tökéletesen véghezvitte a fölséges Király áldozatát. 16 Kinyujtá kezét az italáldozatra, és áldozott a szőlő véréből. 17 Kiönté az oltár alapjára szentelt illatúl a fölséges Fejedelemnek. 18 Akkor fölkiáltának Áron fiai, vont harsonákkal zengettek és nagy szózatot hallattak emlékezet okáért az Isten előtt. 19 Akkor az egész nép egyszerre hirtelen arczczal borúla a földre, hogy imádják az ő Urokat Istenöket, és könyörögjenek a mindenható fölséges Istennek. 20 És a zsoltáréneklők dicsőiték őt hangjokkal, és a nagy ház tele volt a gyönyörű zengelemmel. 21 És a nép könyörge a fölséges Úrhoz imádsággal, míg elvégződött az Úr tisztelete, és tisztöket véghez vivék. 22 Akkor leszállván, kezeit kinyujtá Izrael fiainak egész gyülekezetére, dicsőítve Istent ajakival, és az ő nevében dicsekedve. 23 És ismételé imádságát, hogy kijelentessék az Isten ereje. 24 És most kérjétek a mindenek Istenét, ki nagy dolgokat cselekedett az egész földön, ki megsokasította napjainkat anyánk méhétől kezdve, és irgalmassága szerint cselekedett velünk: 25 adjon szivünknek vigaságot, és napjainkban legyen békeség Izraelben örök időkig; 26 higye el Izrael, hogy velünk van az Isten irgalmassága, hogy megszabaditson minket napjaiban. 27 Két nemzetet gyűlöl az én lelkem, a harmadik pedig, melyet gyűlölök, nem is nemzet: 28 a kik Szeir hegyére telepűltek, a filiszteusok, és a Szikemben lakó bolond nép. 29 A bölcseség és fegyelem tanitását írta e könyvbe a jerusalemi Jézus, Sirák fia, ki bölcseséget adott vissza ujolag szívéből. 30 Boldog, a ki ezen jókban foglalja magát; ki azokat szívére veszi, mindenkor bölcs leszen. 31 Mert ha ezeket cselekszi, mindenre jó leszen, mert az Isten világosságában jár az ő nyomdoka.