Sirák fia könyve 51

1 Jézusnak, Sirák fiának imádsága. Hálát adok neked, Uram Királyom! És dicsérlek téged, szabadító Istenemet. 2 Hálát adok a te nevednek, mert segítőm és oltalmazóm lettél. 3 Megszabadítottad testemet a romlástól, a rosz nyelvek tőrétől, és a hazudságot koholók ajkaitól, és az ellenem állók szine előtt segitőm lettél. 4 És megszabadítottál engem a te neved irgalmának sokasága szerint az elnyelésemre készűlt ordítóktól, 5 az én lelkemet keresők kezeiből, és a háborúság kapuiból, mely körűlvett engem, 6 a láng égetésétől, mely körűlvett engem, és a tűz közepett nem égtem meg, 7 a pokol gyomrának mélységéből, és a megfertőzött nyelvtől, és a hazug igétől, az igazságtalan királytól és az álnok nyelvtől. 8 Mindhalálig dicséri lelkem az Urat; 9 mert életem közelgetett lefelé a pokolhoz. 10 Körűlvettek engem mindenfelől, és nem volt, ki segítsen; körűlnéztem az emberek segítsége után, és nem volt. 11 Ekkor megemlékeztem a te irgalmasságodról, Uram! és azokról, miket öröktől fogva cselekedtél; 12 hogy kimented, Uram, a te rád várakozókat, és kiszabadítod őket a pogányok kezeiből. 13 Felmagasztaltad a földön lakhelyemet és az elmúló halálért könyörögtem. 14 Segítségűl hittam az Urat, az én Uram Atyját, hogy ne hagyjon engem háborúságom napján és a kevélyek idejében segítség nélkül. 15 Dicsérni fogom a te nevedet szüntelen, és dicsérem azt hálaadással, mert meghallgattatott az én imádságom. 16 És kiszabadítottál engem a veszedelemből, és megmentettél a gonosz időben. 17 Azért hálát adok és dicséretet mondok neked, és áldom az Úr nevét. 18 Még midőn ifjabb voltam, mielőtt tévelyegtem, nyilván kerestem a bölcseséget imádságomban. 19 A templom előtt kértem, és mindvégig kerestem azt. És kivirágzott, mint a koránérő szőllő, 20 és örűlt szivem benne. Igaz úton járt lábam, ifjúságomtól kezdve vizsgáltam azt. 21 Kissé meghajtottam fülemet, és fölfogtam azt. 22 Sok bölcseséget találtam magamban, és igen előmentem abban. 23 Azért, a ki bölcseséget adott nekem, azt dicsőitem. 24 Mert eltökélettem azt gyakorolni, buzgósággal követtem a jót, és nem szégyenűlök meg. 25 Tusakodott lelkem miatta, és gyakorolván azt, megerősödtem benne. 26 Kezeimet fölfelé terjesztettem, és lelkem balgatagságát sirattam. 27 Lelkemet hozzája irányzottam, és megismervén, föltaláltam azt. 28 Szivemre vettem őt kezdettől; azért nem is hagyattam el. 29 Belső részem fölháborodott annak keresésében; azért jó örökséget fogok bírni. 30 Az Úr nyelvet adott nekem jutalomúl és azzal dicsérem őt. 31 Közeledjetek hozzám, tudatlanok, és gyűljetek össze a fegyelem házába. 32 Miért is késtek, és mit mondtok ezekre, miután lelkeitek igen szomjaznak? 33 Felnyitottam számat és szólottam: Vegyetek bölcseséget pénz nélkül, 34 hajtsátok nyakatokat igája alá, és lelketek fogadja el a fegyelmet, mert közel található az. 35 Lássátok szemeitekkel, hogy bár keveset munkálkodtam, mégis nagy nyugodalmat találtam. 36 Vegyétek a tanítást nagy értékű ezüst gyanánt, és bírjátok azt, mint bőséges aranyat. 37 Örvendezzen lelketek annak irgalmasságában, és ne szégyelljétek az ő dicséretét. 38 Cselekedjétek dolgotokat, mig idő van, és megadja jutalmatokat idejében.