Efezusiaknak írt levél 1

Pál ír az efezusi hiveknek. Áldott legyen Isten a kereszténységért, melyre minket választott és eleve rendelt akaratja szerint, melybe mi a váltságot, a bölcseség teljét, az ő titkának kijelentését bírjuk, mely szerint elvégzette, hogy Krisztus által mindent újra helyreállít, hogy őt dicsőitsük a bennünk működő Szentlélek által, ki örök boldogságunknak záloga. E nagy jótéteményért, mely, mint hallom, rajtatok is kijelentetik, hálát adok Istennek, és kérem őt, engedje belátnotok tökéletesen, mily dicső örökséget várnak a keresztények, mily végtelen erő fog rajtok kijelentetni a feltámasztásban, miután ő Krisztust (kihez mi tartozunk) feltámasztotta, jobbjára ültette, mennyben és földön mindenek fölött felmagasztalta, és az anyaszentegyház fejévé tette, mely az ő teste, s így örökké nála leszen.

Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akarata által, minden szenteknek, kik Efezusban vannak, és hiveknek Krisztus Jézusban. Kegyelem nektek és békeség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Áldott legyen az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, ki megáldott minket minden lelki áldással, mennyei adományokkal Krisztus által, a mint választott minket őbenne világ teremtése előtt, hogy szentek legyünk és feddhetlenek az ő színe előtt a szeretet által; ki eleve elrendelt minket fogadott fiaivá Jézus Krisztus által önmagában az ő akaratának szándéka szerint, az ő kegyelme dicsőségének magasztalására, mely által kedvesekké tett minket az ő szerelmes Fiában; kiben váltságunk vagyon az ő vére által, bűneink bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint, mely igen bőségesen jutott minekünk minden bölcseségben és ismeretben: midőn tudtunkra adá akaratának titkát az ő jótetszése szerint, melynélfogva elhatározá önmagában, hogy az időteljesség bekövetkezvén, mindent megújítson Krisztusban, a mi mennyekben és mi a földön vagyon, őáltala; kiben mi is örökségre hivattunk, eleve rendeltetvén annak szándéka folytán, ki mindent az ő akaratának tanácsa szerint cselekszik, hogy az ő dicsőségének magasztalására legyünk mi, kik már azelőtt remélltünk Krisztusban, kiben ti is, miután hallottátok az igazság igéjét (üdvösségtek evangéliomát) – kiben ti is hivén, meg vagytok pecsételve az igéret Szentlelkével, ki a mi örökségünk záloga nyereményünk kiváltására, az ő dicsőségének magasztalására. Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket, mely az Úr Jézusban vagyon, és minden szentekhez való szerelmeteket, nem szűnök meg hálát adni érettetek, megemlékezvén rólatok imádságimban; hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja nektek adja meg a bölcseség és kijelentés Lelkét az ő megismerésére, sziveteknek a fölvilágosított szemeket, hogy tudjátok, mi az ő hivatásának reménye, és mi gazdagsága van az ő öröksége dicsőségének a szentekben, és mi az ő erejének fölötte kitűnő nagysága mibennünk, kik hiszünk az ő hatalmas erejének hathatóssága szerint, melyet Krisztusban megbizonyított, feltámasztván őt halottaiból, és jobbjára helyezvén őt mennyekben, minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uraság, és minden név fölött, mely neveztetik nem csak e világon, hanem a következendőn is. Mindent az ő lábai alá vetett, és őt tette fejévé az egész anyaszentegyháznak, mely az ő teste, és teljessége annak, ki mindent betölt mindennel.

Idézi 368