Ezdrás könyve 9

Ezdrás szomorúsága az idegen asszonyokkal kötött házasságok fölött, és az ő könyörgése.

1 Miután pedig ezek megtörténtek, hozzám jövének a fejedelmek, mondván: Izrael népe, a papok és leviták, nem váltak el a tartományok népeitől, és azok, tudniillik a kananeusok és ferezeusok, a jebuzeusok és ammoniták, a moabiták és egyiptomiak és amorreusok utálatosságaitól; 2 mert azok leányai közől vettek magoknak és fiaiknak, és a szent ivadékot a tartományok népeivel elegyitették, és a fejedelmek és bírák voltak elsők e vétekben. 3 És midőn hallottam e beszédet, megszaggatám palástomat és köntösömet, és kitépém fejemről hajamat és szakállamat, és leülék, keseregvén. 4 Hozzám gyülének pedig mindnyájan, kik félik vala Izrael Istenének igéjét, azok vétke miatt, kik a fogságból jöttek, és én szomoruan ülök vala az esteli áldozatig; 5 és az esteli áldozatkor fölkelék sanyaruságomból, és megszaggatván a palástot és köntöst, meghajtám térdeimet, és kiterjesztém kezeimet az én Uram- Istenemhez,

6 és mondám: Én Istenem! szégyenlem és átallom fölemelni hozzád orczámat; mert gonoszságaink megsokasodtak fejeink fölött, és vétkeink az égig növekedtek 7 atyáink napjaitól; de mi magunk is nagyon vétkeztünk mind e napiglan, és gonoszságaink miatt kézbe adattunk mi és királyaink és papjaink, a tartományok királyainak kezébe, és fegyverre és fogságra, ragadományra és arczpirúlásra, mint e napon is. 8 És most alig lett kevéssé s egy szempillantásig a mi könyörgésünk Urunk- Istenünkhöz, hogy maradék hagyassék nekünk, és egy szeg adassék nekünk az ő szent helyén, és világosítsa meg szemeinket a mi Istenünk, és adjon nekünk egy kevés életet szolgaságunkban; 9 mert szolgák vagyunk, és szolgaságunkban el nem hagyott minket a mi Istenünk, hanem irgalmasságot mutatott rajtunk a persák királya előtt, hogy életet adjon nekünk, és fölemelje a mi Istenünk házát és fölépitse annak pusztaságait, és keritést adjon nekünk Júdában és Jerusalemben. 10 És most mit mondjunk, oh mi Istenünk, ezek után? mert elhagytuk parancsaidat, 11 melyeket parancsoltál, a te szolgáid, a próféták által, mondván: A föld, melyre bementek, hogy azt bírjátok, tisztátalan föld a népek és a többi tartományok tisztátalansága szerint, azok utálatosságaival, kik megtöltötték azt torkig az ő förtelmökkel. 12 Most azért leányaitokat ne adjátok az ő fiaiknak, és leányaikat ne vegyétek el fiaitoknak, és soha ne keressétek az ő békeségöket és előmenetelöket, hogy megerősödjetek, és egyétek a föld javait, és örököseitek legyenek fiaitok mindörökké. 13 És mindezek után, a mik rajtunk történtek gonosz cselekedeteink és nagy vétkeink miatt, te, Istenünk! kiszabadítottál minket gonoszságunkból, és szabadulást adtál, mint ma vagyon, 14 hogy hátra ne térjünk, és parancsaidat meg ne szegjük, házasságokat se kössünk ez utálatos népekkel. Vajjon nem haragudnál-e ránk a megemésztésig hogy maradékot sem hagynál nekünk a megszabadúlásra? 15 Izrael Ura Istene! igaz vagy te; mert meghagyattunk, hogy megszabadúljunk, mint e napon. Ime előtted vagyunk vétkünkben; mert nem állhatunk ezért előtted.