Eszter könyve 1

Az itteni kiadások eltérően rendezik ezt a könyvet, így ugyanaz a fejezet- és versszám mindegyikben más szöveget jelöl.

Asvérus, persa király nagy vendégséget ad. Vaszti királynét magától elküldi.

A közönséges kiadásban is ez a kezdet van, mely sem a héber szövegben, sem egyéb fordítóknál nem találtatik.
A nagy Artaxerxes országlásának második esztendejében, Nizan havának első napján, álmot láta Mardokeus, Jairi fia, ki Szemei fia, ki Cisz fia vala Benjamin nemzetségéből. a zsidó férfiú, Szúzan városában lakó főember, a királyi udvar elsői között. Vala pedig ő azon foglyok közől, kiket elvitt volt Nabukodonozor, Babilon királya, Jerusalemből, Jekoniással, Júda királyával. És ez volt az ő álma: Jelentkezének szózatok és zajongások, mennydörgések és földrengések és zűrzavar a földön; és ime két nagy sárkány, harczra készek egymás ellen. Melyek kiáltására minden nemzetek fölindulának, hogy hadakozzanak az igazak nemzete ellen. És az a sötétség és veszedelem, a háborúság és szorongatás napja vala, és igen nagy félelem vala a földön. És megháboríttaték a veszedelmétől félő és halálra szánt igazak nemzete. És az Istenhez kiáltának; és azok kiáltozása alatt egy kis kút igen nagy folyóvá növekedék, és igen sok vízzé árada. Világosság és nap támada föl, és az alázatosak felmagasztaltattak, és megemészték a dicsőket. Mit midőn látott Mardokeus, fölkelvén az ágyból, gondolkodik vala, mit akar az Isten mívelni; és igen elméjében tartá, kivánván tudni, mit jelent az álom. Az időben pedig a király palotájában tartózkodik vala ő Bagatával és Tárával, a király udvaritisztjeivel, kik a palota ajtónállói valának. És mikor megértette az ő gondolataikat, és törekvéseiket szorgalmasabban átlátta, észrevevé, hogy Artaxerxes királyra igyekeznek vetni kezeiket; és hírt ada arról a királynak; ki mind a kettőt kérdőre vonatván, miután megvallották, halálra viteté őket. A király pedig, a mi történt vala, beíra a krónikákba: de Mardokeus is megírá e dolgot emlékezetűl. És a király megparancsolá neki, hogy a palota udvarában lakjék, ajándékokat adván neki a dolog följelentéseért. Ámán pedig, Amadati fia, a bugeus igen dicső vala a király előtt, és ártani akara Mardokeusnak és az ő népének, a király két udvari tisztje miatt, kik megölettek. Asvérus napjaiban, ki Indiától Szerecsenországig százhuszonhét tartományon országlott, midőn országának királyiszékébe ült, Szúzan vala országának fővárosa. Uralkodása harmadik esztendejében tehát nagy lakomát szerze minden fejedelmeinek és szolgáinak, a persák erőseinek és a médusok nemeseinek és a tartományok helytartóinak maga előtt, sok ideig, tudniillik száz és nyolczvan napig: hogy megmutassa az ő országa dicsőségének gazdagságait, és hatalmassága nagyvoltát és fényességét. És mikor elteltek a lakoma napjai, meghívá az egész népet, mely Szúzanban találtatik vala, kicsinytől nagyig; és lakomát parancsola készíttetni hét napig a kert tornáczában, és az erdő előtt, mely királyi ékességgel és kézzel vala ültetve. És mindenfelől égszín, vörös és kék kárpitok függének, vörös selyemből és bíborból készűlt köteleken tartatva, melyek elefántcsont-karikákon lévén átvonva, márványkő oszlopokról függenek vala. Arany és ezüst ágyak is valának elrendelve a smaragddal és márványnyal kirakott kövezeten, melyet csodás különféleséggel ékesitett föl a képirás. A hivatalosak pedig aranypoharakból ittak, és külön különféle edényekben vitettek be az étkek; bort is, mint a királyi méltósághoz illik vala, bőven és igen jót adának. És nem volt, ki akarata ellen késztetne valakit az ivásra, hanem a mint a király végezte, mindenik asztalhoz gondviselőt rendelvén fejedelmei közől, hogy kiki azt vegye, a mit akar. Vaszti királyné is lakomát szerze az asszonyoknak a palotában, hol Asvérus király szokott vala lakni.
Vaszti királyné megtagadja Asvérus parancsát
És hetedik napon, mikor a király vigabb volt és a sok ital után fölhevűlt a bortól, megparancsolá Maumamnak és Bazatának, Harbonának és Bagatának, Abgatának és Zetarnak és Karkásnak, a hét udvari tisztnek, kik szine előtt szolgálnak vala, hozzák be Vaszti királynét a király elé, koronát tévén fejére, hogy megmutassa minden népeknek és fejedelmeknek az ő szépségét, mert igen szép vala. De ő nem akara, és a király parancsát, melyet az udvari tisztek által parancsolt vala, megvetvén, nem méne el. Azért megharaguván a király és nagy boszúságra gerjedvén, megkérdé a bölcseket, kik királyi szokás szerint mindenkor nála valának, és azok tanácsából cselekszik vala mindeneket, mert tudják vala a törvényeket és a régiek rendeléseit: (elsők és legközelebbiek valának pedig Karszéna és Szétar, Admata és Tarzis, Mares és Marszana és Mamukán, a persák és médusok hét fejedelmei, kik láták a király orczáját, és elsők szoktak ülni utána) minő itélet alá esik Vaszti királyné, ki Asvérus parancsát, melyet az udvari tisztek által parancsolt vala, nem akarta megcselekedni? És felelé Mamukán a király és fejedelmek hallatára: Nemcsak a királyt sértette meg Vaszti királyné, hanem mind a népeket és fejedelmeket is, kik Asvérus király minden tartományaiban vannak. Mert híre megy a királyné cselekedetének minden asszonyokhoz, hogy megvessék férjeiket és azt mondják: Asvérus király megparancsolá, hogy Vaszti királyné menjen be hozzá, és ő nem akara; s e példa után a persák és médusok fejedelmeinek minden feleségei kevésre becsülik majd a férjek parancsait: annakokáért méltó a király boszankodása. Ha neked tetszik, végzés menjen ki tőled, és irassék meg a persák és médusok törvénye szerint, melyet áthágni nem szabad: hogy Vaszti többé ne menjen be a királyhoz, hanem az ő királyságát más nyerje el, ki jobb nálánál; és ez tartományaidnak egész birodalmában (mely igen széles) hirdettessék ki, hogy mind a nagyok, mind a kicsinyek feleségei tiszteletet tegyenek férjeiknek. Tetszék az ő tanácsa a királynak és fejedelmeknek; és a király Mamukán tanácsa szerint cselekvék, és leveleket külde országának minden tartományaiba, a mint minden nemzet hallhatja és olvashatja vala, különféle nyelveken és irással: hogy a férfiak a fők és nagyobbak házaikban; és ezt minden nép között kihirdetteté.

Idézi 3