Eszter könyve 10

1 Asvérus király pedig az egész földet és a tenger minden szigeteit adózókká tevé. 2 Kinek erőssége és uralma, méltósága és dicsősége, mellyel fölmagasztalta Mardokeust, megiratott a médusok és persák könyveiben; 3 és mimódon volt a zsidó nemzetségből való Mardokeus második Asvérus király után, és nagy a zsidóknál, és kedves az ő atyjafiai sokaságánál, javát keresvén népének, és azokat szólván, mik az ő fajának békeségéhez tartoztanak.

A mik a héberben vannak, teljes hűséggel átfordítottam. A mik pedig következnek, a közönséges kiadásban találtam írva görög nyelven és irással. Egyébiránt ez a rész a könyv végén volt, melyet én szokásom szerint obelussal, azaz nyársjegygyel jelöltem meg.

3a És mondá Mardokeus: Az Istentől lettek ezek. 3b Emlékezem ugyanezeket jelentő álmomról, melyet láttam vala, és azokból semmi sem múlt el. 3c A kicsiny kút, mely folyóvá növekedék és világossággá és nappá változék, és igen sok vizzé árada, Eszter, kit a király feleségűl vőn, és királynévá tőn. 3d A két sárkány pedig én vagyok és Ámán. 3e A nemzetek, melyek egybegyűltek vala, azok, kik igyekeztek eltörleni a zsidók nevét. 3f Az én nemzetem pedig, Izrael, ki az Úrhoz kiálta, és az Úr megszabadítá az ő népét és megmente minket minden gonosztól, és nagy jeleket, és csodákat tőn a pogányok között. 3g És megparancsolá, hogy két sors legyen, egyik az Isten népeé, és a másik minden pogányoké. 3h És mind a két sors a már előbb elrendelt napra az Isten elé jöve minden nemzetre nézve. 3i És az Úr megemlékezék az ő népéről és könyörűle örökségén. 3k És megtartatnak ezen napok Ádár havában, azon hónak tizennegyedik és tizenötödik napján, minden gonddal és örömmel az egybesereglett nép gyülekezetében, azután Izrael népének minden nemzedékében. Ptolomeus és Kleopatra országlásának negyedik esztendejében, Dosziteus, ki magát papnak és levita nemzetségből valónak mondá, és az ő fia, Ptolomeus, hozák a furim e levelét, és azt mondák, hogy azt Liszimakus, Ptolomeus fia fordítá Jerusalemben.