Eszter könyve 4

1 Mikor ezeket meghallotta Mardokeus, megszaggatá ruháit, és zsákba öltözék, hamut hintvén fejére; és az utczán a város közepén nagy szóval kiált vala, szivének keserűségét mutatván, 2 és azon jajgatással egész a palota ajtajáig menvén; mert nem volt szabad zsákba öltözöttnek a királyi udvarba menni. 3 Minden tartományban, városban és helyen is, hová a király kegyetlen végzése eljutott, nagy kesergés vala a zsidóknál, s böjtölés, jajgatás és sírás, sokan zsákkal és hamuval élvén ágy helyett. 4 Bemenének pedig Eszter leányai és udvaritisztjei, és hirűl vivék neki. Ezt hallván, megrettene, és ruházatot külde, hogy levetvén a zsákot, felöltöztessék őt; de nem akará azt elfogadni. 5 És szólitván Atak, udvari tisztet, kit a király szolgáúl adott vala hozzá, megparancsolá neki: hogy menjen Mardokeushoz, és tudja meg tőle, miért cselekszi azt? 6 És kimenvén Atak, a város utczáján a palota ajtaja előtt álló Mardokeushoz méne; 7 ki megjelenté neki mind, a mik történtek, mi módon igérte Ámán, hogy a király kincstárába a zsidók halálaért ezüstöt viszen. 8 A parancsnak, mely Szúzanban függ vala, mását is adá neki, hogy mutassa meg a királynénak, és intse őt, hogy menjen be a királyhoz, és könyörögjön előtte az ő népeért.

Ezt is a közönséges kiadásban találtam.

8a És megparancsolá neki (kétség nélkül Mardokeus Eszternek), hogy menjen be a királyhoz, és könyörögjön az ő népeért és hazájaért. Emlékezzél meg (úgymond) a te alázatosságod napjairól, mimódon tápláltattál kezem alatt; mert Ámán, ki második a király után, halálra szólott ellenünk; és te híjad segítségűl az Urat, és szólj a királynak érettünk, és szabadíts meg minket a haláltól. 9 Visszamenvén Atak, hirűl hozá Eszternek mind, a miket Mardokeus mondott vala. 10 S ő felelé neki és meghagyá, mondja meg Mardokeusnak: 11 A király minden szolgái és az ő uralma alatt lévő minden tartományok tudják, hogy akár férfiú, akár asszony, ha hivatlan a király belső tornáczába megy, minden haladék nélkül azonnal megöletik, hacsak a király az aranyvesszőt nem nyujtja feléje a kegyelem jeléűl, hogy élhessen. Én tehát mikép mehessek be a királyhoz, ki már harmincz nap óta nem hivattam hozzája? 12 Midőn ezt hallotta Mardokeus, 13 ismét izene Eszternek, mondván: Ne véljed, hogy te egyedűl megszabadítod éltedet, mivel a király házában vagy minden zsidók fölött; 14 mert ha most hallgatsz, más módon menekűlnek meg a zsidók, te pedig és atyád háza elvesztek. És ki tudja, nem azért jutottál-e uralomra, hogy ily időre készen légy? 15 Erre Eszter ezen igéket izené Mardokeusnak: 16 Eredj és gyüjtsd egybe mind a zsidókat, kiket Szúzanban találsz, és imádkozzatok érettem. Ne egyetek, és ne igyatok három nap és három éjjel; én is szolgálóimmal hasonlóképen böjtölni fogok, és azután hivatlan bemegyek a királyhoz, a törvény ellen cselekedvén, és magamat halálos veszedelemre adván. 17 Elméne tehát Mardokeus, és megcselekvé mind, a miket Eszter parancsolt vala neki.

Eddig a levél mása. A mi következik azon hely után találtam írva, a hol ezt olvassuk: „És elmenvén Mardokeus, megcselekvé mind, a miket Eszter parancsolt vala neki.“ Mindazáltal ez nincs a héber szövegben, s egy fordítónál sem található.

17a Mardokeus pedig könyörge az Úrhoz, megemlékezvén minden ő cselekedeteiről, 17c és mondá: Uram, Uram, mindenható Király! mert mindenek a te birodalmadban vannak helyezve, és nincs, a ki akaratod ellen állhasson, ha eltökéled megszabadítani Izraelt. 17d Te teremtetted az eget és földet és mind, a mi az ég kerekségében foglaltatik. 17e Mindenek ura vagy, és nincs, a ki ellenálljon fölségednek. 17f Mindeneket ismersz és tudod, hogy nem kevélységből és gyalázásból, s nem valami dicsvágyból cselekedtem azt, hogy nem imádtam a kevélységes Ámánt, (mert Izrael szabadulásaért az ő lábai nyomdokait is örömest kész volnék megcsókolni), 17g hanem féltem, nehogy az én Istenem tiszteletét embernek adjam, s nehogy valakit imádjak az én Istenemen kivűl. 17i És most, Uram Királyom, Ábrahám Istene! könyörűlj a te népeden, mert ellenségeink el akarnak minket veszteni, és örökségedet eltörleni. 17k Ne utáld meg a te örökségedet, melyet Egyiptomból váltottál meg magadnak. 17l Hallgasd meg könyörgésemet, és légy kegyelmes a te sorsodhoz és köteledhez; és fordítsd örömre siralmunkat, hogy élvén, dicsérjük, Uram, a te nevedet, és a téged dicsérők száját be ne zárjad. 17m Az egész Izrael is egy értelemmel és könyörgéssel kiálta, az Úrhoz mivelhogy bizonyos halál vala rájok következendő. 17n Eszter királyné is az Úrhoz folyamodék, félvén a veszedelemtől, mely előtte vala. 17o És letévén a királyi ruhákat, síráshoz és kesergéshez illő öltözetet vőn magára, és a különféle kenetek helyett, hamuval és sárral hinté be fejét, és az ő testét böjtökkel alázá meg, és minden helyet, hol azelőtt vigadni szokott vala, hajszaggatással tölte be. 17q És könyörög vala Izrael Ura- Istenéhez, mondván: Én Uram! ki egyedűl vagy a mi Királyunk, segélj meg engem, egyedűllevőt, kinek tekivüled senki más segítője nincsen. 17r Az én veszedelmem kezeimnél vagyon. 17s Hallottam atyámtól, hogy te, Uram, kiválasztottad Izraelt minden nemzetekből, és atyáinkat minden eldődeik közől, hogy mindenkoron örökségűl bírjad; és úgy cselekedtél velök, mint szólottál. Vétkeztünk színed előtt, és azért adtál minket ellenségeink kezébe, mert azok Isteneit tiszteltük. Igaz vagy, Uram! És most nem elég nekik, hogy igen kemény szolgasággal nyomnak el minket, hanem kezök erejét a bálványok hatalmának tulajdonítván, meg akarják változtatni igéreteidet, és eltörleni a te örökségedet, és bezárni a téged dicsérők száját, és eloltani a te templomod és oltárod dicsőségét; hogy fölnyissák a pogányok száját, és dicsérjék a bálványok erejét, és hirdessék a testi királyt mindörökké. Ne add, Uram, a te királyi pálczádat azoknak, kik nincsenek; hogy ne nevessenek a mi romlásunkon, hanem fordítsd rájok az ő tanácsukat, és azt, ki rajtunk kegyetlenkedni kezdett, veszítsd el. Emlékezzél meg, Uram! és mutasd meg nekünk magadat a mi szorongatásunk idején, és adj nekem bátorságot, Uram! istenek és minden hatalmasságok Királya! Adj ékes beszédet számba az oroszlán színe előtt, és fordítsd az ő szivét ellenségünk gyülölésére, hogy ő is elveszszen, a többi is, kik vele egyetértenek. 17bb Minket pedig szabadíts meg a te kezeddel, és segélj meg engem, kinek semmi más segítsége nincs, hanem csak te, Uram! ki mindenről tudomással birsz, 17cc és tudod, hogy gyűlölöm a gonoszok dicsőségét, és utálom a körűlmetéletlenek és minden idegennek ágyasházát. Te tudod szükségemet, hogy gyűlölöm a kevélység és dicsőségem jelét, mely fejemen vagyon megjelenésem napjain, és utálom azt, mint a havivérben levőnek ruháját, és hogy nem viselem az én csendességem napjain, 17dd és nem ettem Ámán asztalánál, nem is tetszett nekem a király lakomája, és nem ittam az áldozatok borát, 17ee és soha nem vigadott a te szolgálód, mióta idehozattam, a jelen napig, hanem csak tebenned, Uram, Ábrahám Istene! 17hh Mindenek fölött erős Isten! hallgasd meg azok szavát, kiknek semmi más reményök nincsen; és szabadíts meg minket a gonoszok kezéből, és ments meg engem az én félelmemből.