Eszter könyve 5

Eszter a királyhoz megy. A király és Ámán nála ebédelnek. Ámán Mardokeus vesztére tör.

Az itteni kiadások eltérően rendezik ezt a könyvet, így ugyanaz a fejezet- és versszám mindegyikben más szöveget jelöl.

1 Harmadik nap pedig Eszter királyi ruhákba öltözék, és megálla a királyi ház tornáczában, mely belűl a király lakásának átellenében vala; ő pedig királyi székében ül vala a palota gyűlés-termében, a ház ajtajának átellenében. 2 És mikor látta Esztert, a királynét ott állani, tetszék szemeinek, és feléje nyujtá az aranyvesszőt, melyet kezében tart vala. Ki oda járulván, megcsókolá az ő vesszeje végét.

Ezt is, a mi következik.

2a Harmadnapon pedig letevé öltöző ruháit, és dicsőségével körűlvéteték. És midőn királyi öltözetben fénylett, és segítségűl hitta a mindenek igazgató és szabaditó Istenét, melléje vőn két szolgálót.

2b és az egyikre támaszkodék, mintha a gyönyörűség és fölötte nagy gyöngédség miatt testét nem bírná; 2c a másik szolgáló pedig asszonyát követé, az ő földön folyó öltözeteit föltartván. 2d Ő pedig arczával, melyen rózsaszín ömlik vala el, s a kedves és tündöklő szemekkel szomorú és nagy félelemtől szorongatott szívet rejte. 2e Bemenvén tehát minden ajtókon rendszerint, megálla a király előtt, hol az ő országa királyi székén ült, királyi ruhákba öltözve, aranynyal és drága kövekkel fényeskedve, és rettenetes tekintetű vala. 2f És midőn orczáját fölemelte, és szikrázó szemeivel szivének haragját kijelentette, a királyné leesék, és szine halványra változván, ellankadt fejét a szolgálóra hajtá. 2g És az Isten kegyességre fordítá a király lelkét, ki gyorsan és megijedve kiugrék a királyi székből, és karjaival tartván őt, míg magához tér, ez igékkel nyájaskodik vala: 2h Mi lelt? Eszter! Én vagyok atyádfia, ne félj. 2i Nem halsz meg; mert nem teéretted rendeltetett e törvény, hanem minden egyebekért. 2k Járúlj ide azért, és illesd a királyi pálczát. 2l És mivel amaz hallgata, vevé az aranyvesszőt és nyakára tevé, és megcsókolá őt, és mondá: Miért nem szólasz hozzám? 2m Ki felelé: Láttalak, Uram, téged, mint az Isten angyalát, és megháborodék szivem a te dicsőséged félelmétől. 2n mert igen csodálatos vagy te, uram! és orczád teljes kegyességgel. 2o És midőn szóla, ismét leesék, és csaknem elhala. 2p A király pedig megzavarodék, és minden szolgája vigasztalá Esztert. 3 És mondá neki a király: Mit akarsz, Eszter királyné? mi a te kérésed? ha szintén az ország felerészét kéred is, megadatik neked. 4 Amaz pedig felelé: Ha tetszik a királynak, jőj ma hozzám és Ámán veled a lakomára, melyet készitettem. 5 És mindjárt mondá a király: Híjátok hamar Ámánt, hogy engedelmeskedjék Eszter akaratának. Elmenének tehát a király és Ámán a lakomára, melyet nekik a királyné készített vala. 6 És mondá neki a király, miután bort bőven ivott: Mit kérsz, hogy adassék neked? és mi dologért könyörgesz? ha szintén országom felerészét kéred is, megnyered. 7 Felelé neki Eszter: Az én kérésem és könyörgésem ez: 8 Ha kedvet találtam a király színe előtt, és ha a királynak tetszik, hogy megadja nekem, a miért könyörgök, és az én kérésemet teljesítse: jőjön el a király és Ámán a lakomára, melyet nekik készítettem, és holnap kijelentem akaratomat a királynak. 9 Kiméne tehát Ámán az napon vigan és jó kedvvel. És midőn látta Mardokeust a palota ajtaja előtt ülni, és hogy nem csak fel nem kelt előtte, hanem még meg sem mozdúlt ülőhelyéből, igen megharaguvék; 10 de eltitkolá a haragot, s visszatérvén házába, magához hívá barátait és feleségét, Zárest; 11 és elbeszélé nekik gazdagsága nagy voltát és fiai seregét; és minő dicsőséggel magasztalta őt fel a király minden fejedelmei és szolgái fölött. 12 És ezekután mondá: Eszter királyné sem hívott senkit egyebet lakomára a királylyal én kivülem, kinél holnap is a királylyal ebédelek. 13 És noha mindezekkel bírok, mégis azt tartom, hogy semmim sincs, valamig a zsidó Mardokeust a király ajtaja előtt látom ülni. 14 És felelék neki, felesége, Záres és többi barátai: Emeltess egy magas gerendát, ötven könyöknyi magasat, és mondd meg reggel a királynak, hogy függesztessék rája Mardokeus, és úgy a királylyal vigan mégy a lakomára. Tetszék neki a tanács, és egy magas keresztet állítata.