Eszter könyve 7

Eszter könyörög a zsidókért. Ámán felakasztatik.

Az itteni kiadások eltérően rendezik ezt a könyvet, így ugyanaz a fejezet- és versszám mindegyikben más szöveget jelöl.

1 Beméne tehát a király és Ámán, hogy igyanak a királynéval. 2 És mondá neki a király másodnap is, miután a bortól fölhevűlt: Mi a kérésed, Eszter! hogy megadassék neked? és mit akarsz, hogy meglegyen? ha szintén országom felét kéred is, megadom. 3 Kinek ő felelé: Ha kedvet találtam előtted, oh király! és ha neked tetszik, hagyd meg életemet, melyért könyörgök, és népemet, melyért esedezem.

4 Mert eladattunk, én és népem, hogy eltiportassunk, megölessünk és elvesszünk. És bár szolgákúl és szolgálókúl adatnánk el, tűrhető baj lenne, és nyögve hallgatnék; most pedig ellenségünk az, kinek kegyetlensége a királyra háramlik. 5 És felelvén Asvérus király, mondá: Kicsoda az, és minő hatalmú, hogy ezeket merje cselekedni? 6 És mondá Eszter: A mi leggonoszabb ellenségünk és gyülölőnk ez az Ámán. A mit ez hallván, mindjárt elréműle, a király és királyné tekintetét ki nem állhatván. 7 A király pedig megharaguván, fölkele, és a lakoma helyéről a fákkal beültetett kertbe méne. Ámán is fölkele, hogy Eszter királynénak könyörögjön életeért, mert megérté, hogy a királytól gonosz készítetett neki. 8 Ki mikor visszatért a fákkal beültetett kertből, és a lakoma helyére ment, Ámánt az ágyra borúlva találá, melyen Eszter fekszik vala, és mondá: A királynét is meg akarja szeplősiteni jelenlétemben, házamban. Még az ige ki sem ment a király szájából, s azonnal befödék orczáját. 9 És mondá Harbona, egyik az udvari tisztek közől, kik a király szolgálatában valának: Ime a fa, melyet Mardokeusnak készített, ki a királyért szólott, Ámán házában áll, ötven könyöknyi magas. Mondá neki a király: Akaszszátok őt arra. 10 Fölakasztaték tehát Ámán a Mardokeusnak készitett akasztófára; és a király haragja megszűnék.