A zsidók szabadságot nyernek, hogy magokat védelmezhessék és ellenségeiken megboszúlhassák.
Az itteni kiadások eltérően rendezik ezt a könyvet, így ugyanaz a fejezet- és versszám mindegyikben más szöveget jelöl.
1Azon nap Asvérus király Eszter királynénak adá Ámán, a zsidók ellensége házát, és Mardokeus a király színe elé méne, mert megvallá neki Eszter, hogy ő nagybátyja.2 És a király vevé a gyürűt, melyet Ámántól elvétetett vala, és Mardokeusnak adá. Eszter pedig fővé tevé Mardokeust háza fölött.3 Ezekkel sem elégedvén meg, a király lábaihoz borúla és síra, és szólván neki, könyörge, hogy az ágági Ámán gonoszságát és igen gonosz cseleit, melyeket a zsidók ellen kigondolt vala, tétesse semmivé.4 Amaz pedig szokás szerint az aranypálczát kinyujtá kezével, mi a kegyelem jelét mutatá, és ő fölkelvén, eléje álla,5 és mondá: Ha tetszik a királynak, és ha kedvet találtam előtte, és könyörgésem nem látszik ellene lenni, kérem, hogy Ámánnak, a zsidók incselkedőjének és ellenségének régi levelei, melyekkel őket a király minden tartományaiban elvesztetni parancsolta, új levelekkel váltassanak föl.6 Mert hogyan viselhetném el népem halálát és megöletését?7 És felelé Asvérus király Eszter királynénak és a zsidó Mardokeusnak: Ámán házát Eszternek engedtem, és őt keresztre akasztattam, mivel kezét merte vetni a zsidókra.8 Irjatok tehát a zsidóknak, a mint nektek tetszik, a király nevében, megpecsételvén a leveleket gyürűmmel. Mert szokás vala, hogy a leveleknek, melyek a király nevében küldettek és gyürűjével voltak megpecsételve, senki ne merjen ellenmondani.9 És eléhiván a királynak levél- és könyviróit, (vala pedig a harmadik hónak ideje, mely Szibannak neveztetik), annak huszonharmadik napján levelek irattak, a mint Mardokeus akarta, a zsidókhoz és fejedelmekhez, a helytartókhoz és bírákhoz, kik a száz huszonhét tartomány fölött valának, Indiától Szerecsenországig, mindenik tartomány és nép nyelve és betűje szerint, és a zsidókhoz, a mint olvashatják és hallhatják vala.10 És a levelek, melyek a király nevében küldettek, az ő gyürűjével valának megpecsételve, és elküldetének a lovasfutároktól, kik minden tartományba elnyargalának, hogy a régi leveleknek új hirekkel vegyék elejét.11 Kiknek megparancsolá a király, hogy menjenek a zsidókhoz minden városba, és parancsolják őket egybegyűlni, hogy életöket oltalmazzák, és minden ellenségöket feleségestűl, gyermekestűl és minden háznépestűl öljék meg és töröljék el, s azok zsákmányait ragadozzák el.12 És egy nap rendelteték a boszúállásra minden tartományban, azaz, a tizenkettedik hónak, Ádárnak tizenharmadik napja.
Artaxerxes király levelének mása, melyet a zsidókért országának minden tartományaiba küldött; mely szintén nincs meg a héber szövegben.
12d Artaxerxes, a nagy király Indiától Szerecsenországig, a százhuszonhét tartomány vezéreinek és fejedelmeinek, kik a mi parancsunknak engedelmeskednek, üdvözletet mond.12e Sokan a fejedelmek jóvoltával és a tisztelettel, mely nekik adatott, kevélységre visszaéltek;12f és nemcsak a királyok alattvalóit igyekeznek elnyomni, hanem a nekik adott dicsőséget sem viselhetvén, azok ellen is, kik azt adták, ármánykodnak.12g Nem elégedvén meg azzal, hogy hálát nem adnak a jótéteményekért, és magok iránt az emberiség törvényét megsértik: hanem azt vélik, hogy a mindeneket látó Isten itéletei elől is elfuthatnak.12h És oly balgaságra vetemedtek, hogy azokat, kik a rájok bizott tisztségeket szorgalmasan viselik, és mindent úgy cselekszenek, hogy mindenektől dicséretre méltók legyenek, hazudságok cselgödrei által igyekeznek fölforgatni,12i midőn a fejedelmek gyanútlan füleit, kik az ő természetökből itélnek másokat, álnok ravaszsággal megcsalják.12k Mely dolog a régi történetekből is bebizonyúl, és azokból is, mik naponkint történnek, mikép rontatnak meg a fejedelmek igyekezetei némelyek gonosz sugallásai által.12l Azért ügyelni kell minden tartományok békeségére.12m És nem kell vélnetek, hogyha különbözőt parancsolunk, az szívünk állhatatlanságából származik: hanem az idők mivoltához és szükségéhez képest, mint a közjó haszna kivánja, teszünk itéletet,12n És hogy a mit mondunk, nyilvánosabban megértsétek: Ámán, Amadati fia, mind szívvel, mind nemzetséggel macedoni és idegen a persák vérétől, és ki a mi jóvoltunkat kegyetlenségével megrútította, idegen létére befogadtatott tőlünk,12o s önmaga iránt oly nagy emberségünket tapasztalta, hogy atyánknak hivaték, és mint második a király után, mindenektől imádtaték.12p Ez a kevélységnek oly fölfuvalkodására viteték, hogy minket országunktól és életünktől törekvék megfosztani.12q Mert Mardokeust, kinek hűsége és jótéteménye által élünk, és Esztert, a mi királyságunk társát, egész népével együtt némi új és hallatlan ármányokkal halálra kivánta.12r Azt gondolván, hogy azokat megölvén, majd magunknak cselt vet, és a persák országát a macedoniakra átviszi.12s Mi pedig a gonosz embertől halálra szánt zsidókat teljességgel semmi vétekben sem találjuk, hanem inkább, hogy igaz törvényekkel élnek,12t és a fölséges, nagy és örökké élő Istennek fiai, kinek jótéteménye által adatott az ország atyáinknak is, nekünk is, és e mai napig fentartatik.12u Annakokáért tudjátok meg, hogy azon levelek, melyeket nevünk alatt ő kibocsátott vala, érvénytelenek;12v a mely vétekért a városnak, azaz, Szúzannak kapuja előtt, mind ő, a ki ármánykodott, mind az ő egész rokonsága az akasztófákon függ; nem mi, hanem az Isten fizetvén meg neki, a mit érdemlett.12x Ez a parancs pedig, melyet most küldünk, tétessék ki minden városban, hogy szabad legyen a zsidóknak törvényeikkel élniök.12y Kiknek segítségűl kell lennetek, hogy azokat, kik az ő halálukra készűltek, megölhessék, tizenharmadik napján a tizenkettedik hónak, mely Ádárnak hivatik;12z mert a keserűség és sírás ezen napját a mindenható Isten nekik örömre fordította.12aa Azért is a többi ünnepek között tartsátok e napot, és üljétek meg azt minden vigasággal ezután is, annak megismeréseűl,12bb hogy mindazok, kik a persáknak híven engedelmeskednek, méltó jutalmat vesznek a hűségért; a kik pedig ármánykodnak az ő országuk ellen, elvesznek vétkök miatt.12cc Mindazon tartomány és város pedig, mely nem akar ez ünnepben részt venni, fegyverrel és tűzzel veszszen el, és úgy töröltessék el, hogy nem csak az embereknek, de még a vadaknak is járatlan legyen mindörökké, a megvetés és engedetlenség példájára.13 És a levélnek tartalma ez volt, hogy minden földön és népeknél, melyek Asvérus király uralma alatt valának, tudva legyen, hogy a zsidók készek boszút állani ellenségeiken.14 És kimenének gyors lovasfutárok, elvivén a rendelést, és a király parancsa fenn függe Szúzanban.15 Mardokeus pedig a palotából és a király színe elől kimenvén, a királyi ruhákban fénylik vala, tudniillik kék és égszinűekben, fején aranykoronát viselvén, és selyem s bibor palástba lévén öltözve. És az egész város vígada és örűle.16 A zsidóknak pedig új világosság látszék támadni, öröm, tisztelet és vigaság.17 Minden népeknél, városokban és tartományokban, a hová csak a király parancsai eljutottak, csodálatos vigaság, és vendégség, lakoma és ünnepnap lőn, elannyira, hogy sokan a másféle nemzetűek és vallásbeliek az ő vallásukhoz és szertartásaikhoz térének. Mert a zsidónévnek nagy félelme szállott vala mindenekre.