Eszter könyve 9

Az itteni kiadások eltérően rendezik ezt a könyvet, így ugyanaz a fejezet- és versszám mindegyikben más szöveget jelöl.

A zsidók megölik ellenségeiket, és örömünnepet tartanak.

Annakokáért a tizenkettedik hónak, melyet már előbb Ádárnak hivatni mondottunk, tizenharmadik napján, mikor minden zsidóknak végveszedelem készíttetik vala, és ellenségeik vért szomjazának, megfordulván a dolog, a zsidók kezdének felsők lenni, és boszút állani ellenségeiken. És egybegyűlének minden városokban falukban és helyeken, hogy kezeiket kinyujtsák ellenségeik és üldözőik ellen. És senki sem mere ellenök állani, mivelhogy az ő nagyvoltuk félelme minden népeket áthatott vala. Mert a tartományok bírái is és fejedelmei és helytartói, és minden méltóság, mely minden helyen és dologban előljáró vala, fölmagasztalák a zsidókat Mardokeustól féltökben, kiről tudták, hogy a palota fejedelme és igen hatalmas; és az ő nevének híre naponkint növekedik és mindenek szájában forog vala. A zsidók tehát megverék ellenségeiket nagy csapással, és megölék őket, visszafizetvén azoknak, a mit nekik akartak cselekedni, elannyira, hogy Szúzanban is ötszáz férfiút ölének meg, az ágági Ámánnak, a zsidók ellenségének tíz fián kivűl, kiknek nevei ezek: Farszandata és Delfon, Eszfata és Forata, Adalia és Aridata, Fermeszta és Arizai, Aridai és Jezata. Kiket miután megöltek, vagyonuk ragadmányait nem akarák illetni. És azok száma, kik megölettek vala Szúzanban, mindjárt a királyhoz viteték. Ki mondá a királynénak: Szúzan városában ötszáz férfiút öltek meg a zsidók és Ámánnak tíz fiát: mit vélsz, minő öldöklést vittek véghez minden tartományban? Mit kivánsz többet, és mit akarsz, hogy tétetni parancsoljak? Felelé neki amaz: Ha tetszik a királynak, adassék hatalom a zsidóknak, hogy a mint ma cselekedtek Szúzanban, úgy cselekedjenek holnap is, és Ámán tíz fiát függesszék akasztófákra. És megparancsolá a király, hogy úgy legyen. És Szúzanban azonnal fenn függe a parancs, és Ámán tíz fia fölakasztaték. És egybegyűlvén a zsidók Ádár havának tizennegyedik napján, megölének Szúzanban háromszáz férfiút; de azok vagyonát nem ragadák el tőlök. De minden tartományban is, melyek a király uralma alatt valának, életökért feltámadának a zsidók, megölvén ellenségeiket és üldözőiket, elannyira, hogy hetvenötezerre mentek a megöltek, és senki az ő vagyonukból semmit sem illetett. Ádár havának pedig tizenharmadik napja volt első az öldöklésre mindeneknél, és tizennegyedik napján szűntek meg az öldökléstől; melyet ünnepűl rendeltek, hogy azon minden időben azután vendégséget, örömet és lakomát tartsanak. Azok pedig, kik Szúzan városában cselekedték vala az öldöklést, azon hónap tizenharmadik és tizennegyedik napján vivék véghez az öldöklést; tizenötödik napján pedig megszűnének az öldökléstől. És azért azon napot rendelék a lakoma és vigaság ünnepének. Azon zsidók pedig, kik kerítetlen városokban és falukban laknak vala, Ádár havának tizennegyedik napját rendelék lakoma és öröm napjáúl, úgy, hogy vígadjanak azon és küldjenek egymásnak részeket a lakomákból és étkekből. Mindezeket megírá Mardokeus, és irásba foglalva, elküldé a zsidóknak, kik a király minden tartományaiban laknak vala, mind a közel, mind a távol levőknek: hogy Ádár havának tizennegyedik és tizenötödik napját ünnep gyanánt vegyék be, és az évnek fordultával mindenkor fényes tisztelettel ünnepeljék; mert azon napokon állottak boszút a zsidók ellenségeiken, és a siralom és bánat vigaságra és örömre fordúlt; és hogy azok vigaság és lakoma napjai legyenek, és küldjenek egymásnak részeket az étkekből, és a szegényeknek ajándékokat adjanak. És bevevék a zsidók ünnepélyes rendtartásúl mind, a miket az időben kezdettek vala cselekedni, és a miket Mardokeus parancsolt levelek által, hogy meglegyenek. Mert Ámán, Amadati fia, Ágág nemzetségéből, a zsidók ellensége és gyűlölője gonoszt gondolt ellenök, hogy őket megölje és eltörölje, és furt vete, mi a mi nyelvünkön sorsnak értelmeztetik. És azután beméne Eszter a királyhoz, könyörögvén, hogy annak törekvései a király levelei által semmisíttessenek meg, és a gonosz, melyet a zsidók ellen gondolt vala, fejére térjen vissza. Végezetre mind magát, mind fiait keresztre függeszték. És az időtől ama napok furim- azaz, sorsokéinak neveztetnek, azért, hogy fur, azaz, sors vettetett az edénybe. És mind a mik történtek, e levélben, azaz, e könyvben foglaltatnak, mind a miket szenvedtek, és a mik azután megváltoztak. A zsidók magokra vevék és ivadékukra és mindazokra, kik az ő vallásukhoz akartak csatlakozni: hogy senkinek se legyen szabad e két napot ünneplés nélkül eltölteni; a mint ezt az írás bizonyítja, és bizonyos idők kivánnak minden esztendő fordultával. Ezek a napok, melyeket soha semmi feledékenység el ne töröljön, és minden nemzedéken át az egész világon levő tartományok mind megüljenek, és csak egy város se legyen, melyben a furim, azaz, sorsok napjai ne tartassanak a zsidóktól és az ő ivadékuktól, mely ezen szertartásokra köteles. És irának Eszter királyné, Abihail leánya, és a zsidó Mardokeus más levelet is, hogy ez a nap ezután határozottan ünnepűl rendeltessék. És elküldének minden zsidókhoz, kik Asvérus király százhuszonhét tartományában laknak vala, hogy békeségben legyenek és hűségben maradjanak, megtartván a sorsok napjait, és annak idejében örömmel ünnepeljenek, a mint Mardokeus és Eszter rendelték vala; és fogadást tőnek, hogy megtartják ők és ivadékuk a böjtöket és kiáltásokat és a sorsok napjait, és mindeneket, a mik e könyv, mely Eszterének hivatik, történetében foglaltatnak.

Idézi 0