Mózes II. könyve. Exodus 11

Elsőszülötteik halálával fenyegettetnek az egyiptomiak.

1 És mondá az Úr Mózesnek: Még egy csapást eresztek Fáraóra és Egyiptomra, és azután elbocsát titeket, és kényszerít elmenni. 2 Mondd meg azért az egész népnek, hogy kérjen a férfiú barátjától, az asszony szomszédnéjától ezüst és arany edényeket. 3 Az Úr pedig kedvessé teszi népét az egyiptomiak előtt. És Mózes is igen nagy ember vala Egyiptom földén Fáraó szolgái és az egész nép előtt. 4 És mondá: Ezeket mondja az Úr: Éjfélkor Egyiptomba megyek; 5 és meghal minden elsőszülött az egyiptomiak földén, Fáraó elsőszülöttétől, ki fejedelmi székében ül, a malomhajtó szolgálónak elsőszülöttéig; és a marhák minden első fajzása is. 6 És nagy kiáltás lesz Egyiptom egész földén, minő azelőtt nem volt, azután sem leszen. 7 Izrael minden fiainál pedig az eb sem mocczan meg az embertől a baromig: hogy tudjátok meg, mily csodálatosan különzi el az Úr az egyiptomiakat és Izraelt. 8 És hozzám jőnek mindezen te szolgáid, és leborúlnak előttem, mondván: Költözzél ki te és az egész nép, mely alattad vagyon; s azután kiköltözünk. 9 És kiméne Fáraótól nagy haraggal. Mondá pedig az Úr Mózesnek: Fáraó nem hallgat meg titeket, hogy sok jelek történjenek Egyiptom földén. 10 Mózes pedig és Áron az itt megirott csodákat mind megcselekvék Fáraó előtt. De az Úr megkeményíté Fáraó szívét, s ez nem bocsátá el földéről Izrael fiait.

Idézi 2

Ez a fejezet Summa (EN)(II-II 104.4)
v. 8 Querida Amazonia(§15)