Mózes II. könyve. Exodus 12

1 És mondá az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom földén: 2 E hónap legyen nektek a hónapok kezdete; ez legyen első az esztendő hónapjai között. 3 Szóljatok Izrael fiai egész közönségéhez, és mondjátok nekik: E hónap tizedik napján vegyen kiki egy bárányt családja és háza szerint. 4 Ha pedig kevesebb a szám, mintsem hogy egy bárányt elfogyaszthasson, vegye magához szomszédját, ki háza mellett vagyon, a lelkek annyi száma szerint, mennyi elegendő lehet a bárány megevésére. 5 A bárány pedig hiba nélküli, hím, esztendős legyen; mely rendelés szerint vehettek egy gödölyét is. 6 És tartsátok azt e hónak tizennegyedik napjáig; s akkor ölje le azt Izrael fiainak egész sokasága este felé. 7 És vegyenek annak véréből és kenjenek mind a két ajtómellékére és felső küszöbére azon házaknak, melyekben azt eszik. 8 És azon éjjel egyék meg a tűznél sült húst és kovásztalan kenyeret, vad salátával. 9 Semmit abból nyersen meg ne egyetek, se vízben főttet, hanem csak tűznél sütöttet; fejét lábaival és belső részeivel együtt megegyétek. 10 És reggelig abból semmi se maradjon. Ha mi megmaradand, égessétek el tűzben. 11 Azt pedig ekképen egyétek: Ágyékaitok felövezve, és lábaitok felsaruzva legyenek; botjaitokat tartsátok kezeitekben, és sietve egyetek: mert az az Úr Fázéja (azaz átmenete). 12 És átmegyek Egyiptom földén azon éjjel, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földén embertől baromig; és Egyiptom minden istenein itéletet teszek, én, az Úr. 13 A vér pedig jelűl lesz nektek a házakban, melyekben lesztek; s én meglátván a vért, elmegyek mellettetek; nem is lesz rajtatok az öldöklő csapás, mikor Egyiptom földét megverem. 14 E napot pedig emlékezetben tartsátok; és azt ünneppé szenteljétek az Úrnak nemzedékről nemzedékre örök tisztelettel. 15 Hét nap kovásztalant egyetek; az első nap se legyen már kovász házatoknál; a ki kovászost eszik az első naptól kezdve a hetedik napig, azon lélek írtassék ki Izraelből. 16 Az első nap szent legyen és ünnepélyes, a hetedik nap is hasonló ünnepélylyel szenteltessék meg; ezen napokon semmi munkát ne tegyetek, kivéve azokat, melyek az eledelhez valók. 17 És tartsátok meg a kovásztalan kenyérevést, mert ugyanaz napon viszlek ki seregenkint Egyiptom földéről; és üljétek meg e napot nemzedékről nemzedékre örök szertartással. 18 Az első hónapban a hónak tizennegyedik napján estére kovásztalant egyetek, azon hónap huszonegyedik napjának estjéig. 19 Hét nap ne találtassék kovász házatokban; a ki kovászost eszik, azon lélek írtassék ki Izrael gyülekezetéből, akár jövevény legyen, akár a föld lakosa. 20 Semmi kovászost meg ne egyetek; minden lakhelyeteken kovásztalant egyetek. 21 Mózes tehát összehivá Izrael fiainak minden véneit, és mondá nekik: Menjetek, vegyétek az állatot, kiki családja szerint, és áldozzatok Fázét. 22 És egy kötés izsópot mártsatok a vérbe, mely a küszöbnél vagyon, és hintsétek meg azzal a felső küszöböt és az ajtó két mellékét; senki közőletek ki ne menjen háza ajtaján reggelig. 23 Mert átmegyen az Úr, megvervén az egyiptomiakat; és mikor a vért látandja a felső küszöbön és az ajtó két mellékén, elmégyen a ház ajtaja mellett, és nem engedi, hogy az öldöklő bemenjen házatokba, és ártson. 24 Tartsd meg ez igét törvényűl magadnak és fiaidnak mindörökre. 25 És mikor bementek azon földre, melyet az Úr ad nektek, a mint igérte, gyakoroljátok e szertartásokat. 26 És midőn fiaitok mondandják nektek: Micsoda szertartás ez? 27 Mondjátok nekik: az Úr átmenetének áldozata ez, mikor átment Izrael fiainak házai fölött Egyiptomban, megvervén az egyiptomiakat, és megmentvén házainkat. Erre a nép leborulván, imádkozék. 28 És kimenvén Izrael fiai úgy cselekvének, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak.

29 Lőn pedig éjfélkor, megöle az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földén, Fáraó elsőszülöttétől, ki az ő királyi székén ül vala, a tömlöczbeli fogoly elsőszülöttéig, és a marhák minden első fajzásait is. 30 És fölkele Fáraó éjjel, és minden szolgái és az egész Egyiptom; és nagy kiáltás támada Egyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott nem feküdt volna.

31 És Fáraó azon éjjel híván Mózest és Áront, mondá: Keljetek föl, és menjetek el népem közől ti és Izrael fiai; menjetek, áldozzatok az Úrnak, a mint mondjátok. 32 Juhaitokat és csordáitokat is vigyétek el, a mint kéritek vala, és elmenvén, áldjatok meg engem. 33 És az egyiptomiak sürgeték a népet, hogy sietve menjen ki a földről, mondván: Mindnyájan meghalunk. 34 A nép tehát vevé a készülő tésztát, mielőtt az megkovászosíttaték, és ruhákba kötvén, vállaira veté. 35 És Izrael fiai úgy cselekvének, a mint Mózes parancsolta vala, és kérének az egyiptomiaktól arany s ezüst edényeket és igen sok ruhát. 36 Az Úr pedig kedvessé tevé a népet az egyiptomiak előtt, hogy kölcsön adának nekik; s így megfoszták az egyiptomiakat. 37 És elköltözének Izrael fiai Ramesszéből Szókotba közel hatszázezer gyalog férfi a gyermekeken kivűl. 38 De vegyes köznép is szám nélkül méne föl velek, fölötte sok juh és csorda és különféle barmok. 39 És megsüték a tésztát, melyet azelőtt Egyiptomból hoztak vala, és hamuban sült kovásztalan kenyereket készítének; mert meg sem kovászosíthatták azt, kényszerítvén őket az egyiptomiak, hogy menjenek, és semmi késedelmet nem engedvén; s így nem is vala módjok valami étket készíteni. 40 Izrael fiainak lakása pedig Egyiptomban négyszázharmincz esztendeig tartott. 41 Melyek eltelvén, azon nap kiköltözék az Úr minden serege Egyiptom földéről. 42 Az Úrnak kell szentelni ezen éjt, mikor kivitte őket Egyiptom földéről, meg kell azt tartani Izrael minden fiainak nemzedékeikben. 43 És mondá az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Fáze rendtartása: Semmi idegen ne egyék abból. 44 Minden vett szolga pedig metéltessék körűl, és úgy egyék. 45 A jövevény és béres ne egyenek abból. 46 Egy házban egyék meg azt, és ki ne vigyenek annak húsából, se csontját meg ne törjétek. 47 Izrael fiainak minden gyülekezete ezt cselekedje. 48 Hogyha valamely idegen közétek akar menni lakni, és az Úrnak Fázét szerezni, metéltessék körűl előbb minden férfia, és akkor a rendtartás szerint ünnepli meg azt, és olyan lesz, mint azon föld lakosa; a ki pedig nem metéltetett körűl, ne egyék abból. 49 Ugyanegy törvénye legyen a benszülöttnek és a jövevénynek, ki nálatok tartózkodik. 50 És Izrael fiai mindnyájan úgy cselekvének, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek és Áronnak. 51 És azon nap kivivé az Úr Izrael fiait Egyiptom földéről az ő seregeik szerint.