Mózes II. könyve. Exodus 14

1 Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván: 2 Szólj Izrael fiainak: hogy visszafordúlván, táborozzanak Fihahirót előtt, mely Magdalum és a tenger között vagyon, Belszefon átellenében, ez előtt szálljatok táborba a tenger mellett. 3 Majd azt mondja Fáraó Izrael fiairól: Megszorúltak azon földön, a puszta berekeszti őket. 4 És megkeményítem szívét, és űzőbe vesz titeket; és megdicsőíttetem Fáraóban és egész seregében; és megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr. És úgy cselekvének. 5 És hirűl vivék az egyiptomi királynak, hogy a nép elfutott; és elváltozék Fáraó szíve és szolgáié a nép iránt, és mondák: Mit akartunk mi cselekedni, hogy elbocsátók Izraelt szolgálatunkból? 6 Befogata tehát szekerébe, és melléje vevé egész népét. 7 És vőn hatszáz válogatott szekeret, és a mennyi szekér csak volt Egyiptomban, és az egész sereg hadnagyait. 8 És megkeményíté az Úr Fáraónak, az egyiptomi királynak szívét, ki űzőbe vevé Izrael fiait; ezek pedig hatalmas kéz által költöztek vala ki. 9 És mikor az egyiptomiak követék az előttök menők nyomdokait, táborban találák őket a tenger mellett; Fáraó minden lovassága és szekere és egész serege Fihahirótban vala Belszefon átellenében. 10 És mikor Fáraó közelgetett, Izrael fiai fölemelvén szemeiket, láták az egyiptomiakat magok után, és igen megfélemlének; és kiáltának az Úrhoz, 11 és mondák Mózesnek: Talán nem voltak sírok Egyiptomban, azért hoztál el minket, hogy a pusztában haljunk meg? miért kivántál így cselekedni, hogy kihozz minket Egyiptomból? 12 Nem azon beszéd-e ez, melylyel neked Egyiptomban szóltunk vala, mondván: Távozzál tőlünk, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak? mert sokkal jobb lett volna nekik szolgálnunk, mintsem a pusztában meghalnunk. 13 És mondá Mózes a népnek: Ne féljetek, álljatok veszteg, és lássátok az Úr nagy tetteit, melyeket ma fog cselekedni; mert az egyiptomiakat, kiket most láttok, többé soha sem látjátok mindörökké. 14 Az Úr fog harczolni értetek, és ti csendesen lesztek. 15 És az Úr mondá Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? szólj Izrael fiainak, hogy indúljanak meg. 16 Te pedig emeld föl vessződet, és nyujtsd ki kezedet a tengerre, és válaszd el azt kétfelé, hogy Izrael fiai a tenger közepén szárazon menjenek. 17 Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szivét, hogy űzzenek benneteket; és megdicsőíttetem Fáraóban az egész hadseregében, szekereiben és lovagjaiban. 18 És megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr, mikor megdicsőíttetem Fáraóban és szekereiben és lovagjaiban. 19 És az Isten angyala, ki Izrael táborát megelőzte, fölemelkedvén, utánok mégyen vala, és vele egyetemben a felhőoszlop is, elűlről elvonúlván, hátúl álla meg 20 az egyiptomiak tábora és Izrael tábora között; és a felhő sötétes vala, és megvilágosítá az éjt, úgy hogy egymáshoz egész éjjel nem juthattak. 21 És mikor Mózes kinyújtotta kezét a tengerre, elvivé ezt az Úr, erős és égető szél fúván egész éjjel, és szárazzá változtatá, és a víz kétfelé válék. 22 És Izrael fiai a száraz tenger közepén menének; mert a víz olyan vala, mint a kőfal jobb- és balkezök felűl. 23 És kergetvén őket az egyiptomiak, utánok menének, Fáraó minden lovassága, szekerei és lovagjai a tenger közepébe. 24 És már eljött a reghajnal, és íme az Úr az egyiptomiak táborára tekintvén a tűz- és felhőoszlopból, megveré hadseregöket, 25 és felforgatván a szekerek kerekeit, ezek megfeneklének. Akkor mondák az egyiptomiak: Fussunk Izrael elől, mert az Úr harczol érettök ellenünk. 26 És mondá az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az egyiptomiakra, az ő szekereikre és lovagjaikra.

27 És mikor Mózes kinyujtotta kezét a tengerre, ez jókor reggel visszatére az előbbi helyre; és midőn az egyiptomiak futottak, megelőzé őket a víz, és az Úr elborítá őket a habok között. 28 S igy térének vissza a vizek, és elboríták Fáraó egész hadseregének szekereit és lovagjait, kik utánok eredvén, bementek vala a tengerbe; csak egy sem marada meg közőlük. 29 Izrael fiai pedig a száraz tenger közepén menének, és a víz kőfal gyanánt vala nekik jobb és bal felűl. 30 És az Úr megszabadítá az napon Izraelt az egyiptomiak kezéből. 31 És láták a megholt egyiptomiakat a tenger partján, és a nagy kezet, melylyel az Úr harczolt vala ellenök; és a nép félé az Urat, és hivének az Úrnak és az ő szolgájának, Mózesnek.