Mózes II. könyve. Exodus 16

1 És elmenének Élimből, és Izrael fiainak egész sokasága a Szin pusztába juta, mely Élim és Sinai között vagyon, a második hónak tizenötödik napján, miután kiköltöztek vala Egyiptom földéről. 2 És Izrael fiainak egész gyülekezete zúgolódék Mózes és Áron ellen a pusztában. 3 És mondák Izrael fiai nekik: Bár inkább az Úr keze által haltunk volna meg Egyiptom földén, mikor a fazék hús mellett ülvén, elégséges kenyeret ettünk vala; miért hoztatok ki minket e pusztába, hogy az egész sokaságot éhséggel öljétek meg? 4 Mondá pedig az Úr Mózesnek: Ime én az égből adok nektek kenyeret; menjen ki a nép, és szedjen, a mennyi elég naponkint; hogy kísértsem meg őt, vajjon az én törvényem szerint jár-e, vagy sem? 5 A hatodik napon pedig készitsék el, a mit bevigyenek; és ez kétannyi legyen, mint a mennyit naponkint szedni szoktak. 6 És szólának Mózes és Áron Izrael minden fiainak: Estve megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Egyiptom földéről; 7 és reggel meglátjátok az Úr dicsőségét. Mert hallotta zúgolódástokat az Úr ellen. De mik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtatok? 8 És mondá Mózes: Az Úr estve húst ad ennetek, és reggel kenyeret elégségesen; mivelhogy hallá zúgolódástokat, melylyel ellene zúgolódtatok; mert mik vagyunk mi? és zúgolódástok nem miellenünk vagyon, hanem az Úr ellen. 9 És Mózes szóla Áronnak is: Mondd meg Izrael fiai egész gyülekezetének: Járúljatok az Úr elé, mert hallotta zúgolódástokat. 10 És midőn Áron Izrael fiai egész gyülekezetének szólott, a pusztára tekintének; és íme az Úr dicsősége megjelenék a felhőben. 11 Az Úr pedig szóla Mózesnek, mondván: 12 Hallottam Izrael fiainak zúgolódását, mondd nekik: Estve húst esztek, és reggel jóllaktok kenyérrel. És megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istenetek. 13 Lőn pedig estve, hogy fűrjek jövén föl, ellepék a tábort; és reggel a tábor körűl harmat szállott vala. 14 S mikor ez befödte a föld szinét, látszék a pusztában valami apró, mintha mozsárban törték volna, hasonló a földre szállt dérhez. 15 Mit meglátván Izrael fiai, mondák egymásnak: Man hu? mi azt teszi: Micsoda ez? mert nem tudják vala, mi az. Kiknek mondá Mózes: Ez azon kenyér, melyet az Úr adott nektek eledelűl. 16 S ez azon ige, melyet az Úr parancsolt: Szedjen abból kiki, a mennyi elég eledelére, minden főre egy gómort, a sátorban lakó lelkek száma szerint szedjetek. 17 És Izrael fiai úgy cselekvének; és szedének, ki többet, ki kevesebbet. 18 És megmérék a gómor-mértékkel; és sem annak, ki többet szedett, nem vala többje; sem a ki kevesebbet szerzett, nem talála kevesebbet; hanem mindenki annyit gyüjte, a mennyit megehetett. 19 És mondá nekik Mózes: Senki se hagyjon abból reggelre. 20 Kik nem hallgaták őt, hanem némelyek közőlük hagyának reggelre is, és ez elkezde férgesedni, és megrothada; és Mózes megharaguvék rájok. 21 Szedék pedig azt reggel, kiki a mennyi elég lehetett élelmére; mert mikor a nap fölmelegedett, elolvada. 22 A hatodik napon pedig kétannyi eledelt szedének, azaz két gómort minden emberre; eljövének pedig a sokaság minden fejedelmei, és elbeszélék Mózesnek. 23 Ki mondá nekik: Ez az, miről az Úr szólott: Holnap a szombat nyugodalma az Úrnak van szentelve. Mind, a mit tennetek kell, tegyétek meg, és a mit főznötök kell, főzzétek meg; a mi pedig megmarad, hagyjátok reggelig. 24 És úgy cselekvének, a mint Mózes parancsolta vala, és nem rothada meg, féreg sem találtaték benne. 25 És mondá Mózes: Egyétek meg azt ma, mert az Úr szombata vagyon; ma nem találtatik a mezőn. 26 Hat nap szedjetek, a hetedik napon pedig az Úr szombata vagyon; azért nem találtatik. 27 És eljövén a hetedik nap, kimenének némelyek a népből, hogy szedjenek, és nem találának. 28 Mondá pedig az Úr Mózesnek: Meddig vonakodtok megtartani parancsaimat és törvényemet? 29 Lássátok, az Úr rendelte nektek a szombatot, és azért adott nektek kétannyi eledelt a hatodik napon; kiki maradjon otthon, és senki helyéről ki ne menjen a hetedik napon. 30 És a nép szent nyugalomban vala a hetedik napon. 31 És Izrael háza annak nevét mannának nevezé, mely olyan vala, mint a koriandrom magva, fehér, és íze, mint a mézes pogácsáé. 32 Mondá pedig Mózes: Ez azon ige, melyet az Úr parancsolt: Tölts meg abból egy gómort, és tartassék meg az a következő nemzedékeknek, hogy ismerjék a kenyeret, melylyel titeket a pusztában tápláltalak, midőn kihozattatok Egyiptom földéről. 33 És mondá Mózes Áronnak: Végy egy edényt, és töltsd meg annyi mannával, mennyi egy gómorba fér, és tedd az Úr elé, hogy megtartassék nemzedékeiteknek, 34 mint az Úr Mózesnek parancsolta vala. És Áron eltevé azt a sátorba, hogy megtartassék. 35 Izrael fiai pedig negyven esztendeig evének mannát, mig a lakásukra szánt földre jutottak; ezen étellel táplálkozának, míg Kanaán földének határait elérték. 36 Egy gómor pedig tizedrésze az éfinek.