Mózes II. könyve. Exodus 18

1 És midőn Jetró, a madiáni pap, Mózes ipa, hallotta mind, a mit Isten cselekedett Mózessel és népével, Izraellel, és hogy az Úr kihozta Izraelt Egyiptomból: 2 vevé Szeforát, Mózes feleségét, kit visszaküldött vala, 3 és az ő két fiát, kiknek egyike Gerzamnak neveztetik vala, mert, úgymondá atyja, jövevény voltam idegen földön; 4 másika pedig Eliezernek, mert, úgymond, atyám Istene, az én segítőm, és megmentett engem Fáraó fegyverétől. 5 Eljöve tehát Jetró, Mózes ipa, és az ő fiai és felesége Mózeshez a pusztába, a hol táborozott vala az Isten hegye mellett. 6 És izene Mózesnek, mondván: Én, Jetró, ipad jövök hozzád és feleséged és vele két fiad. 7 Ki eléje menvén az ő ipának, földig meghajtá magát, és megcsókolá őt; és köszönték egymást békeséges szókkal. És mikor bement a sátorba, 8 Mózes elbeszélé ipának mind, a mit Isten cselekedett Fáraóval és az egyiptomiakkal Izraelért; és mindazon fáradalmat, mely rajtok történt vala az úton, és hogy az Úr megszabadította őket. 9 És Jetró örvende mindazon jókon, miket az Úr Izraellel cselekedett vala, mivelhogy őt kiszabadította az egyiptomiak kezéből, 10 és mondá: Áldott legyen az Úr, ki megszabadított benneteket az egyiptomiak kezéből és Fáraó kezéből; ki megmentette az ő népét Egyiptom kezéből. 11 Most ismerem meg, hogy nagy az Úr minden istenek fölött; mivelhogy azok kevélyen cselekedtek ezek ellen… 12 Jetró, Mózes ipa tehát égő és egyébféle áldozatokat mutata be az Istennek; és Áron, és Izrael minden vénei eljövének, hogy kenyeret egyenek vele az Isten előtt. 13 Másod nap pedig leüle Mózes, hogy itélje a népet, mely Mózes előtt áll vala reggeltől estig. 14 Mit midőn az ő ipa látott, tudniillik mind, a miket a nép között cselekszik vala, mondá: Micsoda ez, mit a néppel cselekszel? Miért ülsz egyedűl, és az egész nép reggeltől estig várakozik? 15 Felelé neki Mózes: A nép hozzám jő megkérdeni az Isten itéletét. 16 És midőn köztök valami vetekedés történik, hozzám jőnek, hogy itéletet tegyek közöttük, és megmutassam nekik az Isten parancsait és törvényeit. 17 Amaz pedig mondá: Nem jó a mit cselekszel; 18 oktalan munkával emésztetel meg mind te, mind e nép, mely veled vagyon; erődön felül van e dolog, azt egyedűl el nem viselheted. 19 De hallgasd meg beszédeimet és tanácsaimat, és az Isten veled leszen. Légy te a nép előtt azokra nézve, mik az Istent illetik, hogy eléje terjeszd, a mi őneki mondatik; 20 és a népnek mutasd meg a szertartásokat és az istenitisztelet módját és az utat, melyen járniok kell, és a dolgot, melyet cselekedniök kell. 21 Szemelj ki pedig az egész közönségből derék férfiakat, kik az Istent félik, kikben igazság van, és kik a fösvénységet gyűlölik; és rendelj közőlük ezredeseket és századosokat, ötvenedeseket és tizedeseket; 22 kik a népet itéljék minden időben; a mi pedig nagyobb leend, teeléd terjeszszék, és ők csak a kisebb dolgokat itéljék el; s igy könnyebbséged lesz neked, többek között elosztván a terhet. 23 Ha ezt cselekszed, teljesíteni fogod Isten parancsát, és az ő rendeléseit föntarthatod, és ez egész nép is békével tér vissza helyeire. 24 Hallván ezeket Mózes, mind megcselekvé, miket amaz mondott vala. 25 És serény férfiakat választván egész Izraelből, a nép fejedelmeivé rendelé őket, ezredesekké és századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké; 26 kik a népet itélik vala minden időben, a mi pedig fontosabb vala, őeléje terjeszték, amazok csak a könnyebbeket itélvén. 27 És elbocsátá az ő ipát, ki visszatérvén, elméne tartományába.