Mózes II. könyve. Exodus 2

1 Ezekután kiméne egy férfiú Lévi házából, és feleséget vőn saját nemzetségéből. 2 Ki fogana és fiat szüle; és látván, hogy szép, rejtegeté azt három hónapig.

3 És mikor tovább már nem titkolhatta, vőn egy gyékénykosárkát, és bekené azt enyvvel és szurokkal, és beletevé a kisdedet, és kitevé őt a folyóvíz partján a sásasba; 4 távol állván onnét nénje, és szemlélvén a dolog kimenetét. 5 Ime pedig leméne Fáraó leánya, hogy megfürödjék a folyóvízben, és szolgálói a vízfolyás partján járnak vala. Ki midőn a sásasban meglátta a kosárkát, külde egyet szolgálói közől; és mikor kihozta,

6 megnyitván és látván abban egy síró kisdedet, megkönyörűle rajta, és mondá: Ez a zsidók kisdedeiből való. 7 Mondá neki a gyermek nénje: Akarod-e, hogy elmenjek, és hijak neked egy zsidóasszonyt, ki táplálja a kisdedet? 8 Felelé: Menj el. Elméne a leányzó és elhivá anyját. 9 Kinek szóla Fáraó leánya: Vidd el, úgymond, e gyermeket, és neveld föl nekem, én megadom jutalmadat. Elvivé az asszony, és táplálá a gyermeket, és mikor fölnevekedett, átadá őt Fáraó leányának. 10 Ki őt fiává fogadá, és nevét Mózesnek hivá, mondván: mert a vízből vettem őt ki. 11 Azon napokban, miután felnőtt Mózes, kiméne az ő atyjafiaihoz, és látá inségöket, és hogy egy egyiptomi férfi mint vere egyet az ő zsidó atyjafiai közől. 12 És miután erre s arra körűltekintett, és senkit sem látott, megölvén az egyiptomit, a homokba rejté. 13 És kimenvén másodnap, láta, két zsidót versengeni, és mondá annak, ki igaztalanúl cselekedett: Miért vered felebarátodat? 14 Ki felelé: Ki rendelt téged fejedelemmé és bíróvá fölöttünk? talán engem is meg akarsz ölni, mint tegnap megölted az egyiptomit? Erre megrettene Mózes, és mondá: Mikép nyilvánúlt ki ez a dolog? 15 És meghallá Fáraó e dolgot, és halálra keresé Mózest; ki elfutván az ő színe elől, Madián földén tartózkodék, és leüle egy kút mellett. 16 Vala pedig a madiáni papnak hét leánya, kik vizet jövének meríteni, és megtöltvén a válúkat, meg akarák itatni atyjok nyájait. 17 Ekkor pásztorok érkezének oda, és elkergeték őket; és fölkele Mózes, és oltalmazván a leányokat, megitatá azok juhait. 18 Kik mikor visszatértek atyjokhoz, Ráguelhez, mondá nekik: Miért jöttetek hamarább most, mint szoktatok? 19 Felelének: Egy egyiptomi férfiú szabadíta meg minket a pásztorok kezéből; s ezenfelűl vizet is meríte velünk, és megitatá a juhokat. 20 Amaz pedig mondá: Hol van ő? miért bocsátottátok el azon embert? hijátok el őt, hogy velünk kenyerezzen. 21 Megesküvék tehát Mózes, hogy vele fog lakni, és leányát, Szeforát feleségűl vevé. 22 Ki fiat szüle neki, kit Gerzamnak neveze, mondván: Jövevény voltam idegen földön. Szüle pedig mást is, kit Eliezernek hiva, mondván: Mert atyám Istene, az én segítőm, kiszabadított engem Fáraó kezéből. 23 Sok idő mulva pedig meghala az egyiptomi király; és Izrael fiai a munkateher miatt fohászkodván, fölkiáltának; és feljuta kiáltásuk Istenhez a munkától. 24 És meghallá fohászaikat és megemlékezék a szövetségről, melyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal szerzett vala. 25 És tekinte az Úr Izrael fiaira, és megismeré őket.