Mózes II. könyve. Exodus 21

1 Ezek az itéletek, melyeket adj eléjök. 2 Ha zsidó szolgát veendesz, hat esztendeig szolgáljon neked; a hetedikben menjen szabadon ingyen. 3 A minő ruhával bejövend, olyannal lépjen ki; ha felesége vagyon, felesége is menjen együtt vele. 4 Ha pedig ura adott neki feleséget, s ez fiakat és leányokat szülend; az asszony és ennek magzatai legyenek uraéi, ő pedig lépjen ki ruházatával. 5 De ha a szolga azt mondja: Szeretem uramat, feleségemet és magzataimat, nem lépek ki szabadságra: 6 vigye őt ura az istenekhez, és állítsa őt az ajtómellékhez, és fúrja át fülét árral, és örökké szolgája legyen. 7 Ha valaki eladja leányát szolgálóúl, az ne lépjen úgy ki, mint a rabszolgálók szoktak kilépni. . 8 Ha nem lel tetszést ura szemeiben, kinek átadatott volt, ez bocsássa el őt; de nincs hatalma idegen népnek eladni őt, ha megvette. 9 Ha pedig a maga fiának jegyzi el őt, leányainak szokása szerint cselekedjék vele. 10 Hogyha mást veszen neki, gondja legyen a leány menyekzőjére és ruházatára, és szűzesége árát meg ne tagadja tőle. 11 Ha ezen hármat meg nem cselekszi, eresztessék el ingyen váltságpénz nélkül. 12 A ki megveri az embert, meg akarván őt ölni, halállal haljon meg. 13 De ha nem leselkedett utána, hanem Isten hagyta azt kezébe esni, helyet rendelek neked, a hová kelljen futnia. 14 A ki megöli felebarátját szántszándékkal és orozva, oltáromtól is ragadd ki őt, hogy meghaljon. 15 A ki megveri atyját vagy anyját, halállal haljon meg. 16 A ki embert lop, és azt eladja, rábizonyodván a vétek, halállal haljon meg. 17 A ki megátkozza atyját, vagy anyját, halállal haljon meg. 18 Ha férfiak vesznek össze, és valamelyik megüti társát kővel, vagy ököllel, és ez nem hal meg, hanem ágyban kell feküdnie; 19 ha fölkel, és künn jár botján: ártatlan lesz, a ki megütötte, de úgy, hogy annak az ő munka-mulasztását, és az orvosoknak tett költségeit megfizesse. 20 A ki szolgáját vagy szolgálóját megveri bottal, úgy, hogy keze alatt meghalnak, vétkes leszen. 21 Ha pedig egy vagy két napig megél azután, ne büntettessék meg; mert az ő pénze ára. 22 Ha férfiak vesznek össze, és valamelyik a terhes asszonyt úgy megüti, hogy időtlent szűl, de ő maga megél: annyi kárpótlást adjon, mennyit az asszonynak férje kiván, és a közbirák itélnek. 23 Ha pedig halála következik, életet adjon életért, 24 szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, 25 égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért. 26 Ha valaki szolgájának vagy szolgálójának szemét megüti, és félszeművé teszi azokat, szabadon bocsássa el őket a szemért, melyet kiütött. 27 És ha szolgájának vagy szolgálójának fogát üti is ki, hasonlóképen szabadon bocsássa őket. 28 Ha az ökör férfit vagy asszonyt öklel meg szarvával, és meghalnak, kövezzék meg azt, és húsát meg ne egyék, de az ökörnek ura büntetlen legyen. 29 Hogyha pedig az ökör már előbb öklelő volt, és jelentést tettek urának, és be nem zárá azt, – és férfiat vagy asszonyt öl meg: az ökör is köveztessék meg, urát is öljék meg. 30 Azonban ha pénzváltságot vetnek rája, annyit adjon életeért, a mennyit tőle kérnek. 31 És ha fiút vagy leányt öklel is meg szarvával, hasonló itélet alá vettessék. 32 Ha szolgát vagy szolgálót öklel meg, harmincz siklus ezüstöt adjon urának, az ökör pedig köveztessék meg. 33 Ha valaki megnyitja a vízvermet, vagy újat ás, és be nem födi azt, és ökör vagy szamár esik belé, 34 a veremnek ura térítse meg a barmok árát; a mi pedig beleveszett, övé legyen. 35 Ha idegen ökör más ökrét megsebesíti, és ez elvesz, adják el az eleven ökröt, és árát oszszák meg; a megöltnek húsát pedig oszszák föl egymás között. 36 Ha pedig tudta, hogy az ökör már előbb öklelő volt, és ura nem vigyázott rája: adjon ökröt ökörért, és az elesettet vegye el egészen. 37 A ki ökröt vagy juhot lop, és megöli vagy eladja: öt ökröt adjon vissza egy ökörért, és négy juhot egy juhért.