Mózes II. könyve. Exodus 22

1 Ha a tolvaj a ház betörésén vagy aláásásán éretik, és sebet kapván, meghal: az, ki agyonütötte, nem lesz bűnös az ő vérében. 2 Hogyha napfölkelte után cselekszi azt, gyilkosságot követett el, haljon meg ő is. Ha a tolvajnak nincs mivel a lopást megtéríteni, önmaga adassék el. 3 Ha elevenen megtaláltatik nála, a mit lopott, akár ökör, akár szamár, akár juh legyen az: két annyit adjon vissza. 4 Ha valaki kárt tesz a mezőben vagy szőlőben, és elbocsátja marháját, hogy másét leétesse: a mi legjobb az ő mezején vagy szőlőjében, becslés szerint, a kárt azzal térítse meg. 5 Ha tűz támadván, tövisre talál, és az asztagokba, vagy a lábon álló gabonába kap a mezőkön: térítse meg a kárt, ki a tüzet gyujtotta. 6 A ki barátjának pénzt vagy edényeket ad megőrzés végett, és attól ki elfogadta ellopják azt: ha megtaláltatik a tolvaj, kétannyit adjon vissza. 7 Ha pedig a tolvaj titokban marad, a ház ura vitessék az istenekhez, és esküdjék meg, hogy kezét nem nyujtotta ki felebarátja vagyonára, 8 hogy csalárdságot cselekedjék, legyen az ökörben, vagy szamárban, vagy juhban, vagy öltözetben, és a miben csak kárt tehet; mindkettőnek ügye az istenekhez vitessék: és ha ezek elitélik, kétannyit adjon vissza felebarátjának. 9 A ki felebarátjának szamarat, ökröt, juhot, vagy akármi marhát ad őrizni, és az elhull, vagy megsérűl, vagy ellenségtől elhajtatik, és azt senki sem látta: 10 esküvés legyen közöttük, hogy nem nyújtotta ki kezét felebarátja marhájára; és az úr vegye be az esküvést, és amaz ne kényszerítessék visszaadásra. 11 Hogyha ellopták azt, térítse meg a kárt urának. 12 Ha vadállat tépte szét, vigye hozzá, a mi megöletett, és nem kell megtérítenie. 13 A ki felebarátjától valamit kölcsön kér ezekből, és az megbénúl vagy elhull ura jelen nem létében, kényszerítessék megtéríteni. 14 De ha ura jelen vagyon, nem kell azt megtérítenie, föképen ha fogadott volt munkabérért. 15 A ki elcsábítja az el nem jegyzett szűzet és vele hál: adjon neki jegyajándékot, és vegye feleségűl. 16 Ha a szűz atyja nem akarja neki adni: fizessen annyi pénzt, mennyit a szűzek jegyajándékúl szoktak venni. 17 A bűbájosokat ne hagyd élni. 18 A ki barommal közösűl, halállal haljon meg. 19 A ki idegen isteneknek áldozik az egy Uron kivűl, ölessék meg. 20 A jövevényt meg ne szomorítsd, se ne nyomorgasd őt; mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban. 21 Az özvegynek és árvának ne ártsatok. 22 Ha megsértitek őket, fölkiáltanak hozzám, és meghallgatom kiáltásaikat, 23 és fölgerjed haragom, és fegyverrel verlek meg titeket, és feleségeitek özvegyekké lesznek, és fiaitok árvákká. 24 Ha pénzt adsz kölcsön veled lakó szegény népemnek, ne zaklasd őt mint a sarczoló, se uzsorával ne terheld. 25 Ha zálogúl ruházatot veszesz felebarátodtól, napnyugat előtt add vissza neki; 26 mert az egyetlen öltözete, mivel testét befödi, és nincs egyebe, miben háljon; ha hozzám kiált, meghallgatom őt, mert irgalmas vagyok. 27 Az isteneket ne rágalmazd, és néped fejedelmét ne átkozzad. 28 Tizedeidet és zsengéidet ne késsél megadni: fiaid közől az elsőszülöttet nekem szenteld. 29 Hasonlóképen cselekedjél az ökrökkel és juhokkal is; hét napig legyen anyjával, nyolczad napon nekem add azt. 30 Szent emberek legyetek előttem; a mely húsból a vadak ettek, meg ne egyétek azt, hanem vessétek az ebeknek.