Mózes II. könyve. Exodus 3

1 Mózes pedig legelteti vala ipának, Jetrónak, a madiáni papnak juhait; és midőn a puszta belsejébe hajtotta a nyájat, az Isten hegyéig, Hórebig juta. 2 És megjelene az Úr neki tűz lángjában egy csipkebokor közepén, és látá, hogy a csipkebokor ég, és meg nem emésztetik. 3 Mondá tehát Mózes: Elmegyek és megnézem e nagy látványt, miért nem ég meg a csipkebokor? 4 Látván pedig az Úr, hogy nézni megy, szólítá őt a csipkebokorból, és mondá: Mózes, Mózes! Ki felelé: Jelen vagyok. 5 Amaz pedig: Ne közelíts, úgymond, ide; oldd le a sarut lábaidról, mert a hely, melyen állasz, szent föld. 6 És mondá: Én vagyok atyád Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Mózes elrejté orczáját, mivel nem mere nézni az Istenre. 7 Kinek mondá az Úr: Láttam Egyiptomban népem nyomorúságát, és hallottam kiáltását, azok keménysége miatt, kik a munkára ügyelnek, 8 és tudván az ő fájdalmát, leszállottam, hogy megszabadítsam őt az egyiptomiak kezeiből, és kivigyem azon földről jó és tágas földre, oly földre, mely tejjel és mézzel foly, a kananeusok és heteusok, az amorreusok és ferezeusok, a heveusok és jebuzeusok helyeire. 9 Izrael fiainak kiáltása tehát fölhatott hozzám, és láttam inségöket, melylyel az egyiptomiak által elnyomatnak. 10 De jöszte, és elküldelek téged Fáraóhoz, hogy kivezesd népemet, Izrael fiait Egyiptomból. 11 És mondá Mózes az Istennek: Ki vagyok én, hogy Fáraóhoz menjek, és kihozzam Izrael fiait Egyiptomból? 12 Ki mondá neki: Én veled leszek, és ez lesz jeled, hogy én küldöttelek téged: Mikor kihozod az én népemet Egyiptomból, e hegyen fogsz áldozni az Istennek. 13 Mondá Mózes az Istennek: Ime én elmegyek Izrael fiaihoz, és mondom nekik: Atyáitok Istene küldött engem hozzátok. Ha azt mondandják nekem: Mi az ő neve? mit mondjak nekik? 14 Mondá az Isten Mózesnek: Én vagyok, a ki vagyok. Mondá: Igy szólj Izrael fiainak: Az, a ki vagyon, küldött engem hozzátok. 15 És Isten mondá ismét Mózesnek: Ezeket mondd Izrael fiainak: Atyátok Ura Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok; ez az én nevem mindörökké, s igy legyen rólam emlékezet nemzedékről nemzedékre. 16 Menj el, és gyüjtsd egybe Izrael véneit, és mondd nekik: Atyáitok Ura Istene jelent meg nekem, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, mondván: Látogatván, meglátogattalak titeket, és láttam mindeneket, melyek rajtatok történtek Egyiptomban. 17 És elhatároztam, hogy kiviszlek titeket Egyiptom nyomoruságából a kananeusok és heteusok, az amorreusok és ferezeusok, a heveusok és jebuzeusok földére, a tejjel és mézzel folyó földre. 18 És meghallgatják a te szódat; és menj be te és Izrael vénei Egyiptom királyához, és mondd neki: A zsidók Ura Istene hivott minket; háromnapi járó földre elmegyünk a pusztába, hogy áldozzunk a mi Urunknak Istenünknek. 19 De én tudom, az egyiptomi király nem bocsát el titeket, hogy elmenjetek, hanem csak hatalmas kéz által. 20 Mert kinyujtom kezemet, és megverem Egyiptomot mindenféle csodáimmal, melyeket közöttök tenni fogok; azután elbocsát titeket. 21 És e népet kedvessé teszem az egyiptomiaknál; hogy mikor kimentek, ne menjetek üresen, 22 hanem az asszony kérjen szomszédnéjától és háziasszonyától ezüst és arany edényeket és ruhákat; rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s igy foszszátok meg Egyiptomot.