Mózes II. könyve. Exodus 32

1 Látván pedig a nép, hogy Mózes késik lejőni a hegyről, egybegyűlvén Áron ellen, mondá: Kelj föl, csinálj nekünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert ezen emberrel, Mózessel, ki minket Egyiptom földéről kihozott vala, nem tudjuk, mi történt. 2 És mondá nekik Áron: Vegyétek le az aranyfüggőket feleségeitek és fiaitok és leányaitok füleiről, és hozzátok hozzám. 3 És a nép megcselekvé, a mit ő parancsolt vala, Áronnak vivén a fülfüggőket. 4 És elvévén azokat, felolvasztá az öntésre, és azokból öntött borjút csinála. És mondák: Ezek a te isteneid, Izrael, kik téged kihoztak Egyiptom földéről! 5 Ezt látván Áron, oltárt építe előtte, és a hirdető szavával kiáltatá, mondván: Holnap az Úr ünnepe vagyon. 6 És fölkelvén reggel, áldozának égő- és békeáldozatokat; és leüle a nép enni és inni, és fölkelének játszani. 7 Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván: Eredj, menj le, vétkezett a te néped, melyet kihoztál vala Egyiptom földéről. 8 Hamar eltávoztak az útról, melyet nekik mutattál; öntött borjút csináltak magoknak, és azt imádták, és annak áldozatokat áldozván, mondották: Ezek a te isteneid, Izrael, kik téged kihoztak Egyiptom földéről! 9 Mondá tovább az Úr Mózesnek: Látom, hogy e nép keménynyakú; 10 azért hagyj engem, hadd gerjedjen föl ellenök haragom, és töröljem el őket; és téged nagy nemzetté teszlek. 11 Mózes pedig kéri vala Urát Istenét, mondván: Miért gerjed fel, Uram, haragod néped ellen, melyet kihoztál Egyiptom földéről nagy erővel és hatalmas kézzel? 12 Kérlek, ne mondják az egyiptomiak: Álnokúl vitte ki őket, hogy megölje a hegyeken, és eltörölje a földről; csendesedjék meg haragod, és légy kegyelmes néped gonoszságának. 13 Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izraelről, a te szolgáidról, kiknek megesküdtél tenmagadra, mondván: Megsokasítom ivadéktokat, mint az ég csillagait; és ezen egész földet, melyről szólottam, ivadéktoknak adom, és birjátok azt mindenkoron. 14 És megengesztelődék az Úr, hogy ne cselekedje azon roszat, melyet népe ellen mondott.

15 És visszatére Mózes a hegyről, kezében vivén a bizonyság két tábláját, beírva mindkét felűl, 16 és készítve Isten munkájával; Istené vala az írás is, bemetszve a táblákra. 17 Hallván pedig Józue a kiáltozó nép zajgását, mondá Mózesnek: Viadal lármája hallatszik a táborban. 18 Ki felelé: Nem harczra buzditók kiáltása ez, sem futásra kényszerítők zajgása, hanem éneklők szózatát hallom én.

19 És mikor közelített a táborhoz, látá a borjút és a tánczolókat; és igen megharaguván, elveté kezéből a táblákat, és eltöré azokat a hegy tövében. 20 És megragadván a borjút, melyet csináltak vala, megégeté, és porrá zúzván a vízbe hinté, és inniok ada abból Izrael fiainak. 21 És mondá Áronnak: Mit cselekedett neked e nép, hogy a legnagyobb bűnt hoztad rája? 22 Kinek ő felelé: Ne haragudjék az én uram; mert ismered e népet, hogy hajlandó a gonoszra. 23 Ők mondák nekem: Csinálj nekünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert ime Mózessel, ki minket kihozott vala Egyiptom földéről, nem tudjuk, mi történt. 24 Kiknek én mondám: Kinek vagyon közőletek aranya? Elhozák, és nekem adák, és én a tűzbe vetém azt, és ez a borjú lőn belőle. 25 Látván tehát Mózes, hogy a nép megfosztatott, (mert Áron megfosztotta vala őt az undokság gyalázata által, és mezítelenné tette az ellenség között), 26 megálla a tábor kapujában és mondá: A ki az Úré, álljon mellém. És hozzá gyűlének Lévi minden fiai. 27 És mondá nekik: Ezt mondja Izrael Ura Istene: A férfiú kössön kardot oldalára, menjetek által, és térjetek vissza a tábor közepén egyik kaputól a másikig, és ölje meg kiki atyjafiát, barátját és szomszédját. 28 És Lévi fiai Mózes beszéde szerint cselekvének, és elhulla az nap mintegy huszonháromezer ember. 29 És mondá Mózes: Ti ma kezeiteket az Úrnak szenteltétek, kiki az ő fiában és atyjafiában, hogy áldás adassék nektek. 30 Másodnap pedig szóla Mózes a népnek: Fölötte nagy vétekkel vétkeztetek; fölmegyek az Úrhoz, ha valami módon megkérlelhetem őt vétketekért. 31 És visszatérvén az Úrhoz, mondá: Kérlek, e nép fölötte nagy bűnnel vétkezett, és aranyisteneket csináltak magoknak. De bocsásd meg nekik e vétket, 32 vagy ha ezt nem cselekszed, törölj ki engem a te könyvedből, melyet irtál. 33 Kinek mondá az Úr: A ki ellenem vétkezik, azt törölöm ki az én könyvemből; 34 te pedig menj el, és vezesd e népet, a hová neked mondottam; az én angyalom előtted fog menni. Én pedig a boszúállás napján meglátogatom őket ezen vétkökért is. 35 Az Úr meg is veré a népet azon borjú miatti bűnért, melyet Áron csinált vala.