Mózes II. könyve. Exodus 36

A szent hajlék készíttetik.

Munkálkodék tehát Bezéleel és Óliab és mindazon bölcs férfiak, kiknek az Úr bölcseséget és értelmet adott, hogy helyesen meg tudják csinálni, mik a szentély szolgálatára szükségesek, és miket az Úr parancsolt vala. És Mózes eléhíván őket és mind azon tudós férfiakat, kiknek az Úr bölcseséget adott, és kik önként ajánlkoztak vala azon mű megcsinálására, átadá nekik Izrael fiainak minden ajándékait. Kik már a munkában szorgalmatoskodának, s a nép még is mindennap reggel hozá az önkéntes ajándékokat. Azért a mívesek kényszerűlvén Mózeshez menni, mondák: Többet hord a nép, mint szükséges. Mózes tehát a hirdető szavával kikiáltatni parancsolá: Se férfiú, se asszony többet ne hozzon a szentély művéhez. És így megszűnének az ajándékok hordásától, mivelhogy az ajándékok elegendők, sőt fölöslegesek is valának. És csinálának mind a bölcs értelműek a hajlék művének bevégzésére tíz kárpitot sodrott bíborból, és kék, vörös és kétszer festett karmazsín-selyemből hímzett művel és különféle szinű szövettel; melyek mindenike, hosszában huszonnyolcz könyöknyi vala, szélességében négy. Egyenlő mértéke vala minden kárpitnak. És öt kárpitot foglala össze, egyiket a másikkal, és a másik ötöt is egybefoglalá. És csinála kék fogantyúkat az egyik kárpit szélén mindkét oldalon, és a másik kárpit szélén hasonlóképen; hogy egymás ellenében legyenek a fogantyúk, és egymáshoz kapcsoltassanak. Azért ötven aranykarikát is önte, melyek egybeszorítsák a kárpitok fogantyúit, hogy egy hajlék legyen. Csinála tizenegy kárpitot is kecskeszőrből a hajlék födelének beborítására; egy kárpit hossza harmincz könyöknyi vala, szélessége négy, s egy mértéküek valának mind a kárpitok; melyekből ötöt külön foglala egybe, és a többi hatot ismét külön. És ötven fogantyút csinála az egyik kárpit szélén, és ötvenet a másik szélén, hogy egymáshoz kapcsoltassanak; és ötven rézkapcsot, melyekkel a födél összefoglaltassék, hogy mind ezen kárpitokból egy takaró legyen. A hajléknak borítékot is csinála pirosított kosbőrökből, és ezen fölűl más födelet kék bőrökből. Csinála a sátornak fenálló deszkákat is szétimfából. Tíz könyöknyi vala egy deszka hossza, és másfél könyöknyire terjede szélessége; két-két vésés vala mindenik deszkán, hogy egyik a másikhoz foglaltassék. Ezt tevé a hajlék minden deszkáin, melyek közől húsz dél felé vala a déli szél ellenében, negyven ezüsttalappal. Két talap téteték egy deszka alá, a szeglet két részére, hol az oldalvésések a szegleteken elvégződnek vala. A hajlék azon részére is, mely éjszakra néz, húsz deszkát csinála, negyven ezüsttalappal, két talapot minden deszkához. Napnyugat felé pedig, vagyis, a hajlék azon részére, mely a tengerre néz, hat deszkát csinála; és még más kettőt, hátúl a hajlék minden szegletére; melyek össze valának foglalva az alsó végtől a felsőig, s azokat egy foglalás tartá össze. Igy cselekvék mindkét felől a szegleteken, hogy nyolcz deszka legyen együtt tizenhat ezüsttalappal, tudniillik, két-két talap mindenik deszka alatt. Rudakat is csinála szétimfából, ötöt a hajlék egyik oldalán levő deszkák összetartására, és más ötöt a másik oldal deszkáinak megerősítésére; és ezeken kivűl más öt rudat a hajlék napnyugati részére a tenger felől. Csinála más rudat is, mely a deszkák közepén egyik végtől a más végig ére. A deszkákat pedig megaranyozá, ezüst talapokat öntvén azoknak. És aranyból csinálá karikáit, melyekbe a rudakat bocsáthassák, és ezeket is aranylemezzel borítá be. Csinála különféle szinű függönyt is, kék, vörös és karmazsin-selyemből és sodrott bíborból, tarkán hímezett munkával; és négy oszlopot szétimfából, melyeket fejeikkel együtt megaranyoza, ezüsttalapokat öntvén azoknak. Csinála függönyt a hajlék ajtajánál is, kék, vörös, karmazsin-selyemből és sodrott bíborból hímzett művel; és öt oszlopot fejeikkel együtt, melyeket aranynyal boríta be, s azoknak réztalapokat önte.

Idézi 2