Mózes II. könyve. Exodus 4

1 Felelvén Mózes, mondá: Nem fognak hinni nekem, sem szómat meg nem hallgatják, hanem majd azt mondják: Az Úr nem jelent meg neked. 2 Mondá azért neki: Mi az, mit kezedben tartasz? Felelé: Vessző. 3 És mondá az Úr: Vesd a földre azt. Elveté, és kígyóvá változék, úgy hogy Mózes megfutamodék. 4 És mondá az Úr: Nyujtsd ki kezedet, és ragadd meg a farkát. Kinyujtá és megfogá, és vesszővé változék. 5 Hogy higyjék, úgymond, hogy megjelent neked az ő atyáik Ura Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. 6 És mondá ismét az Úr: Bocsásd kebeledbe kezedet. Melyet miután kebelébe bocsátott, oly poklosan voná ki, mint a hó. 7 Tedd vissza, úgymond, kebeledbe kezedet. Visszaereszté, és ismét kivoná, és az hasonló vala egyéb testéhez. 8 Ha nem hiendenek, úgymond, neked, és nem hallandják az első jel beszédét, hinni fognak a következő jel igéjének. 9 Hogyha e két jelnek sem hiendenek, sem szódat nem hallandják, meríts a folyóvízből, és öntsd ki azt a szárazra, és a mit csak merítendesz a folyóvízből, vérré fog változni. 10 Mondá Mózes: Kérlek, Uram, azelőtt sem voltam ékesenszóló, de mióta szólottál szolgádnak, akadozóbb és késedelmesebb nyelvű vagyok. 11 Mondá az Úr neki: Ki alkotta az ember száját? vagy ki alkotta a némát és siketet, a látót és vakot? nem én-e? 12 Menj el tehát, s én szádban leszek; és megtanítalak, mit szólj. 13 Amaz pedig: Kérlek, Uram, úgymond, küldd el, a kit elküldendő vagy. 14 Megharagudván az Úr Mózesre, mondá: Áron, a te levita atyádfia, tudom, hogy ékesenszóló; ime ő eléd fog jőni, és meglátván téged, szivből fog örvendeni. 15 Szólj vele, és add szájába igéimet; és én a te szádban leszek és az ő szájában, és megmutatom nektek, mit kelljen cselekednetek. 16 Ő szólni fog helyetted a népnek, és a te szád leszen; te pedig azokban igazgasd őt, melyek az Istent illetik. 17 Vedd kezedbe ezen vesszőt is, melylyel csodákat fogsz tenni. 18 Elméne Mózes, és visszatére az ő ipához, Jetróhoz, és mondá neki: Elmegyek és visszatérek atyámfiaihoz Egyiptomba, hogy lássam, ha élnek-e még? Mondá neki Jetró: Menj el békeséggel. 19 Mivel az Úr mondá Mózesnek Madiánban: Eredj és térj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok, kik életedre törtek vala. 20 Mózes tehát vevé feleségét és fiait, és szamárra ülteté őket, és visszatére Egyiptomba, kezében vivén az Isten vesszejét. 21 És mikor Egyiptomba visszatért, mondá neki az Úr: Meglásd, hogy mindazon csodákat, melyeket kezedbe adtam, végbevidd Fáraó előtt; én megkeményítem az ő szivét és nem bocsátja el a népet. 22 És mondd neki: Ezeket mondja az Úr: Izrael az én elsőszülött fiam. 23 Mondottam neked: Bocsásd el fiamat, hogy szolgáljon nekem; és nem akartad őt elereszteni: ime én megölöm a te elsőszülött fiadat. 24 És midőn az úton volt, a szálláson eléje méne az Úr, és őt meg akará ölni. 25 Szefora tehát azonnal igen éles követ vőn, és körűlmetélé fiának férfiúságát, és illeté lábait, és mondá: Vér-vőlegény vagy te nekem. 26 És elbocsátá őt, miután azt mondotta: Vér-vőlegény, a körűlmetélés miatt. 27 Mondá pedig az Úr Áronnak: Menj Mózes elé a pusztába. Ki eléje méne az Isten hegyére, és megcsókolá őt. 28 És elbeszélé Mózes Áronnak az Úr minden igéit, melyekkel őt küldötte, és a jeleket, melyeket parancsolt vala. 29 És elmenének együtt, és egybegyüjték Izrael fiainak minden véneit. 30 És elbeszéle Áron minden igét, melyeket az Úr Mózesnek mondott vala, s ez jeleket tőn a nép előtt, 31 és hűn a nép. És hallván, hogy az Úr meglátogatta Izrael fiait, és megtekintette inségöket, leborúlván, imádkozának.