Mózes II. könyve. Exodus 7

1 És mondá az Úr Mózesnek: Ime Fáraó istenévé tettelek téged; és bátyád, Áron leszen prófétád. 2 Te mondj meg neki mindent, a mit neked parancsolok; és ő szóljon Fáraónak, hogy Izrael fiait bocsássa el az ő földéről. 3 De én megkeményítem az ő szívét, és megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom földén. 4 És ő nem hallgat meg titeket; de kezemet kinyújtom Egyiptomra, és kihozom seregemet és népemet. Izrael fiait Egyiptom földéről igen nagy itéletek által. 5 És megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr, ki kezemet kinyújtom Egyiptomra, és Izrael fiait kihozom közőlük. 6 Úgy cselekvék tehát Mózes és Áron; a mint parancsolta vala az Úr, úgy cselekvének. 7 Mózes pedig nyolczvan esztendős vala, és Áron nyolczvanhárom, mikor Fáraónak szólottak. 8 És mondá az Úr Mózesnek és Áronnak: 9 Midőn Fáraó mondandja nektek: Mutassatok jeleket, mondjad Áronnak: Vedd vessződet, és vesd azt Fáraó elé, és kígyóvá fog változni.

10 Bemenvén tehát Mózes és Áron Fáraóhoz, cselekvének, a mint parancsolta vala az Úr. És Áron elveté a vesszőt Fáraó és szolgái előtt, mely kigyóvá változék. 11 Fáraó pedig eléhivá a bölcseket és bűbájosokat, és az egyiptomi varázslások s némely titkok által ők is hasonlóan cselekvének. 12 És mindenik elveté vesszejét, melyek kigyókká változának; de Áron vesszeje elnyelé amazok vesszeit. 13 És Fáraó szíve megátalkodék, és nem hallgatá meg őket, a mint az Úr megmondotta vala. 14 Szóla pedig az Úr Mózesnek: Fáraó szíve megrögzött, nem akarja a népet elbocsátani. 15 Menj hozzá reggel, mert ím ő kimégyen a vízhez; és állj meg előtte a folyóvíz partján, és a vesszőt, mely kigyóvá változott, vedd kezedbe, 16 és mondd neki: A zsidók Ura Istene küldött engem hozzád, mondván: Bocsásd el népemet, hogy áldozzék nekem a pusztában; de mindeddig nem akartál meghallgatni. 17 Ezt mondja, tehát az Úr: Ebből tudd meg, hogy én az Úr vagyok; ime a vesszővel, mely kezemben van, a folyóvízre csapok, és ez vérré változik. 18 A halak is elvesznek a folyóvízben, és a víz megbűzhödik, és megundorodnak az egyiptomiak, kik a folyóvizet iszszák. 19 És mondá az Úr Mózesnek: Mondjad Áronnak: Vedd vessződet, és nyújtsd ki kezedet Egyiptom vizeire, annak folyóira és patakjaira, tavaira és minden vízállásaira, hogy vérré változzanak; és vér legyen Egyiptom egész földén, mind a fa- mind a kőedényekben. 20 És Mózes és Áron úgy cselekvének, a mint az Úr parancsolta vala; és fölemelvén a vesszőt, Fáraó és az ő szolgái előtt megüté a folyóvizet, mely vérré változék. 21 És a folyóvízben levő halak elveszének, és megbűzhödék a folyó, és az egyiptomiak nem ihaták a folyóvizet, és vér vala egész Egyiptom földén. 22 És az egyiptomi bűbájosok hasonlóképen cselekvének varázslásaikkal; és Fáraó szíve megátalkodék, és nem hallgatá meg őket, a mint az Úr megmondotta vala. 23 És elfordúla, és beméne házába, és ezúttal sem vevé a dolgot szívére. 24 Az egyiptomiak pedig mindnyájan vízért ásának a folyó körül, hogy ihassanak, mert nem ihatnak vala a folyóvízből. 25 És hét nap telék el, mióta az Úr csapása volt a folyóvizen. 26 És mondá az Úr Mózesnek: Menj be Fáraóhoz, és mondd neki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el népemet, hogy áldozzék nekem; 27 ha pedig nem akarod elbocsátani, ime én megverem minden határaidat békákkal. 28 És a folyóvíz pezsegni fog a békáktól; melyek feljőnek, és házadba mennek és hálószobádba, ágyadra és szolgáid házaiba, népedre és sütő kemenczéidbe és élelmed készletére, 29 és tehozzád és népedhez és minden szolgáidhoz bemennek a békák.