Mózes II. könyve. Exodus 8

1 És mondá az Úr Mózesnek: Mondjad Áronnak: Nyújtsd ki kezedet a folyóvizekre és patakokra és tavakra, és hozd föl a békákat Egyiptom földére. 2 És Áron kinyújtá kezét Egyiptom vizeire, és békák jövének föl, és ellepék Egyiptom földét. 3 Hasonlóképen cselekvének pedig a bűbájosok is varázslásaik által, és békákat hozának ki Egyiptom földére. 4 Fáraó pedig eléhivá Mózest és Áront, és mondá nekik: Könyörögjetek az Úrnak, hogy a békákat rólam és népemről vegye el; és elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak. 5 És mondá Mózes Fáraónak: Határozd meg nekem, mikor könyörögjek éretted és szolgáidért és népedért, hogy elűzessenek a békák tőled és házadtól, szolgáidtól és népedtől, és csak a folyóvízben maradjanak. 6 Ki felelé: Holnap. Amaz pedig mondá: Szavad szerint cselekszem, hogy tudjad, hogy nincs hasonló a mi Urunkhoz Istenünkhöz. 7 És eltávoznak a békák tőled és házadtól, szolgáidtól és népedtől, és csak a folyóvízben maradnak. 8 És kimenének Mózes és Áron Fáraótól; és Mózes az Úrhoz kiálta a békák miatti igéretért, melyet Fáraónak tett vala. 9 És az Úr Mózes szava szerint cselekvék; és a békák kiveszének a házakból és udvarokból és mezőkből. 10 És összegyűjték azokat igen nagy rakásokba, és a föld megbűzhödék. 11 Látván pedig Fáraó, hogy megszűnt a csapás, megátalkodék szívében, és nem hallgatá meg őket, a mint az Úr megmondotta vala. 12 És mondá az Úr Mózesnek: Szólj Áronnak: Nyújtsd ki vessződet, és üsd meg a föld porát, és legyenek szúnyogok Egyiptom egész földén. 13 És úgy cselekvének. És Áron kinyújtá kezét, tartván a vesszőt, és megüté a föld porát, és lőnek szúnyogok az embereken és barmokon; a föld minden pora szúnyogokká változék Egyiptom egész földén. 14 És a bűbájosok hasonlóképen cselekvének varázslásaik által, hogy szúnyogokat támaszszanak, és nem tehették meg; és szúnyogok valának mind az embereken, mind a barmokon. 15 És a bűbájosok mondák Fáraónak: Az Isten ujja ez! De Fáraó szíve megátalkodék, és nem hallgatá meg őket, a mint az Úr megmondotta vala. 16 Ismét szóla az Úr Mózesnek: Kelj föl reggel, és állj Fáraó elé; mert ő kimégyen a vizekhez; és mondd neki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el népemet, hogy áldozzék nekem. 17 Hogyha el nem bocsátod őket, ime én rád és szolgáidra, népedre és házaidra mindennemű legyeket eresztek; és megtelnek az egyiptomiak házai különféle legyekkel, és az egész föld, melyen ők lesznek. 18 És csodát teszek azon nap Gesszen földén, hol az én népem vagyon, hogy ne legyenek ott legyek, és tudjad, hogy én vagyok az Úr mind e széles földön. 19 És különbözést teszek népem között és néped között; holnap leszen ez a jel. 20 És úgy cselekvék az Úr. És igen nagy légysokaság jöve Fáraónak és szolgáinak házába és Egyiptom egész földére; és nagy romlás lőn a földön ezen legyek miatt. 21 És Fáraó eléhivá Mózest és Áront, és mondá nekik: Menjetek és áldozzatok Isteneteknek ezen a földön. 22 És mondá Mózes: Ez nem lehet úgy; mert mi az egyiptomiak előtt utálatosság, azt áldoznók a mi Urunknak Istenünknek. Hogyha azt, mit az egyiptomiak tisztelnek, megöljük előttök, megköveznek minket. 23 Háromnapi járó útat megyünk a pusztába; és áldozunk a mi Urunknak Istenünknek, a mint parancsolta nekünk. 24 És mondá Fáraó: Én elbocsátalak benneteket, hogy Uratoknak Isteneteknek áldozzatok a pusztában; mindazáltal messze ne menjetek, s érettem könyörögjetek. 25 És mondá Mózes: Kimenvén tőled, esedezni fogok az Úrnak, és holnap eltávozik a légy Fáraótól és szolgáitól és népétől; de többé meg ne csalj, el nem bocsátván a népet, hogy az Úrnak áldozzék. 26 És Mózes kimenvén Fáraótól, esedezék az Úrnak. 27 Ki az ő szava szerint cselekvék; és elvevé a legyeket Fáraótól és szolgáitól és népétől, csak egy sem marada meg. 28 De Fáraó szíve megátalkodék, úgy, hogy a népet ezúttal sem bocsátá el.