Ezekiel jövendölése 11
Káldi-Tárkányi Biblia
Public domain Forrás: biblia.kapisztran.info
Folytatása a jelenésnek. Jövendölés az előkelők vesztéről a foglyok visszatéréséről. A jelenés eltűnik.
1 És fölemele engem a lélek, és bevive az Úr háza napkeleti kapujához, mely napkeletre néz; és ime a kapu bemeneténél huszonöt férfiú vala; és látám azok között Jezoniást, Azúr fiát, és Feltiást, Banaiás fiát, a nép fejedelmeit. 2 És mondá nekem: Ember fia! ezek ama férfiak, kik gonoszt forralnak, és fölötte rosz tanácsot tartanak a városban, 3 mondván: Nemde régen fölépűltek e házak? ez a vasfazék, mi pedig a hús. 4 Azért jövendölj felőlük, jövendölj, ember fia! 5 És rám szálla az Úr lelke, és mondá nekem: Szólj: Ezeket mondja az Úr: Igy szóltok, Izrael háza! és szivetek gondolatait ismerem én. 6 Igen sokat öltetek meg e városban, és betöltöttétek utczáit megöltekkel. 7 Azért ezeket mondja az Úr Isten: A ti halottaitok, kiket beléje vetettetek, azok a hús, és ez a vasfazék; de kiviszlek titeket annak közepéből. 8 A fegyvertől féltek, és fegyvert hozok rátok, úgymond az Úr Isten. 9 És kivetlek titeket annak közepéről, és az ellenségek kezébe adlak, és itéletet tartok közöttetek. 10 Fegyverrel estek el; Izrael határaiban itéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 11 Ez nem leszen nektek vasfazékká, és ti nem lesztek annak közepette hússá; Izrael határaiban itéllek meg titeket. 12 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mivel az én parancsaimban nem jártatok, és itéleteimet nem cselekedtétek, hanem a köröttetek levő pogányok törvényei szerint cselekedtetek. 13 És lőn, midőn jövendöltem, Feltiás, Banaiás fia meghala; és orczámra esém, kiáltván nagy szóval, és mondám: Ah, ah, ah, Uram Isten! végkép elfogyasztod-e te Izrael maradványait? 14 És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván: 15 Ember fia! atyádfiai, atyádfiai, férfi rokonaid, és Izrael egész háza, mindnyájan, kiknek mondották Jerusalem lakói: Messze távozzatok az Úrtól, nekünk adatott a föld örökségűl. 16 Azért ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy távol űztem őket a nemzetek közé, és mivel szétszórtam őket országokra: némi szenthelyűl én leszek nekik ama földeken, melyekre mentenek. 17 Azért szólj. Ezeket mondja az Úr Isten: Egybegyűjtelek titeket a népek közől, és összeszedlek a földekről, melyekre oszlottatok, és nektek adom Izrael földét. 18 És bemennek oda, és kivetik belőle minden ő botrányait, és minden utálatosságait. 19 És egy szivet adok nekik, és új lelket öntök beléjök; és elveszem a kő-szivet az ő testökből, és hús-szivet adok nekik; 20 hogy az én parancsaimban járjanak, és megőrizzék itéleteimet, és megcselekedjék azokat, és legyenek népemmé, és én Istenök legyek. 21 De a kiknek szive a botrányok és utálatosságaik után jár, azok utait az ő fejökre rakom, úgymond az Úr Isten. 22 És a kerubok fölemelék szárnyaikat, és a kerekek ővelök; és Izrael Istenének dicsősége vala azok fölött. 23 És az Úr dicsősége fölemelkedék a város közepéről, és álla a hegyre, mely a várostól napkeletre vagyon. 24 És a lélek fölemele engem, és Kaldeába vive vissza a fogságban levőkhöz látomásban az Isten lelke által; és eltűnék előlem a látomás, melyet láttam vala. 25 És elbeszélém a fogságban levőknek az Úr minden igéjét, melyeket nekem kijelentett.