Ezekiel jövendölése 2

Folytatás. Ezekiel hivatása a prófétai tisztre. Könyvet nyer tele siralommal.

1 Ez volt a látomás, melyben az Úr dicsőségének hasonlatosságát láttam, és arczra borúlék és hallám a szóló szavát. És mondá nekem: Ember fia! állj föl lábaidra, és szólok veled. 2 És belém jöve a lélek, miután szólt nekem, és fölállíta engem lábaimra, és hallám, hogy hozzám szólott, 3 és mondá: Ember fia! én elküldelek téged Izrael fiaihoz, a pártos nemzetségekhez, kik eltávoztak tőlem; ők és atyáik fölbontották szövetségemet mind e napiglan. 4 Kemény arczú fiak és megátalkodott szivűek, kikhez én küldelek téged; és mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: 5 Hatalán meghallgatnának, s hatalán lecsendesednének, mert ellenszegűlő ház ez; és tudják meg, hogy próféta van közöttük. 6 Te tehát, ember fia! ne félj tőlök, és ne ijedj meg az ő beszédeiktől; mert hitetlenek, és lázítók vannak veled, és skorpiókkal lakol; az ő beszédeiktől ne félj, és arczaiktól ne ijedj meg, mert ellenszegülő ház ez. 7 Azért beszéld az én igéimet nekik, hatalán meghallgatnának, és lecsendesednének; mert boszantók. 8 Te pedig, ember fia! hallgasd meg mind, a miket neked szólok, és ne légy ellenszegűlő, mint amaz ellenszegűlő ház; nyisd föl szádat és edd meg mind, a miket én neked adok. 9 És látám, és ime egy kéz felém kinyujtva, melyben összehajtott könyv vala; és kiteríté azt előttem, mely be vala írva belűl és kivűl; és siralmak valának abban, és gyászének és jaj.

Idézi 4

v. 1 Summa (EN)(II-II 171.1)
v. 3 CCC(¶64)
v. 6 Summa (EN)(II-II 125.1)
v. 8 Verbum Domini(§26)