Ezekiel jövendölése 20

1 És lőn a hetedik esztendőben, az ötödik hónapban, a hónak tizedikén, férfiak jövének Izrael vénei közől kérdést tenni az Úrhoz, és leülének előttem. 2 És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván: 3 Ember fia! szólj Izrael véneinek, és mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Vajjon énhozzám jöttetek-e ti kérdést tenni? Élek én! hogy nem felelek nektek, úgymond az Úr Isten. 4 Ha itéled őket, ha itéled, ember fia! az ő atyáik utálatosságait mutasd meg nekik, 5 és mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Az napon, melyen Izraelt választottam és fölemeltem kezemet Jákob háza ivadékáért, és megjelenvén neki Egyiptom földén, fölemeltem kezemet érettök, mondván: Én vagyok a ti Uratok Istenetek: 6 az napon fölemelém kezemet érettök, hogy kihozzam őket Egyiptom földéről ama földre, melyet kinéztem nekik, mely tejjel és mézzel folyó, mely jeles minden föld között. 7 És mondám: Kiki vesse el az ő szemei botrányait, és Egyiptom bálványai által meg ne fertőződjetek; én vagyok a ti Uratok Istenetek. 8 De ők boszantának engem, és nem akarának engem hallgatni; senki sem vetette el szemei utálatosságait, és nem hagyták el Egyiptom bálványait. És mondám, hogy kiöntöm rájok boszankodásomat, és kitöltöm rajtok haragomat Egyiptom földének közepette; 9 mégis az én nevemért, hogy meg ne szentségteleníttessék az a nemzetek előtt, kik között valának, és kik között megjelentem nekik, megcselekedtem, hogy kihoztam őket Egyiptom földéről. 10 Kiragadám tehát őket Egyiptom földéről, és kivivém őket a pusztába. 11 És parancsaimat adám nekik, és megmutatám nekik itéleteimet, melyeket megcselekedvén az ember, él azok által. 12 Azonfölűl szombataimat is adám nekik, hogy jelűl legyenek közöttem és közöttük; és tudják, hogy én vagyok az őket megszentelő Úr. 13 De haragra ingerlének engem Izrael háza a pusztában; az én parancsaimban nem járának, és megveték itéleteimet, melyeket megcselekedvén az ember, él azok által; és szombataimat fölötte igen megfertőzteték; azért mondám, hogy kiöntöm rájok haragomat a pusztában, és megemésztem őket; 14 mégis az én nevemért cselekvém, hogy meg ne szentségteleníttessék az a nemzetek előtt, kik közől kiragadtam őket szemeik láttára. 15 Én tehát, bár fölemeltem rájok kezemet a pusztában, hogy nem viszem be őket a földre, melyet nekik adtam, mely tejjel és mézzel folyó, és minden földnél jelesebb, 16 mert itéleteimet megvetették, és parancsaimban nem jártak, és megfertőztették szombataimat, mert a bálványok után jár vala az ő szivök, 17 mégis kegyelmeze nekik az én szemem, hogy meg ne öljem őket; és nem emésztettem meg őket a pusztában. 18 Mondám tehát az ő fiaiknak a pusztában: Atyáitok parancsaiban ne járjatok, itéleteiket se tartsátok, és bálványaikkal meg ne fertőződjetek. 19 Én vagyok a ti Uratok Istenetek; az én parancsaimban járjatok, az én itéleteimet tartsátok, és azokat cselekedjétek; 20 és az én szombataimat szenteljétek meg, hogy legyenek jelűl közöttem és közöttetek, és tudjátok meg, hogy én vagyok a ti Uratok Istenetek. 21 De boszantának engemet a fiak is, az én parancsaimban nem jártak, és nem tartották meg itéleteimet, hogy megcselekedték volna azokat, miket, ha megcselekszik az ember, él azok által, és szombataimat megfertőztették; ekkor fenyegetőztem, hogy kiöntöm rájok boszankodásomat, és kitöltöm rajtok haragomat a pusztában; 22 mégis visszavonám kezemet, és az én nevemért cselekvém, hogy meg ne szentségteleníttessék az a nemzetek előtt, kik közől kiragadtam őket szemeik láttára. 23 De ismét fölemelém rájok kezemet a pusztában, hogy eloszlatom őket a nemzetek közé, és szétszórom országokra, 24 azért, hogy itéleteimet nem cselekedték, és parancsaimat megvetették, és megfertőztették szombataimat, és atyáik bálványai után voltak szemeik. 25 Azért én is adék nekik nem jó parancsokat és itéleteket, melyek által nem éltenek. 26 És megfertőztetém őket ajándékaik által, mikor bemutatták mind, a mi megnyitja az anyaméhet, az ő vétkeikért, tudtokra adván, hogy én vagyok az Úr. 27 Azért szólj Izrael házának, ember fia! és mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Még ebben is káromlottak engem atyáitok, hogy megutáltak és megvetettek engemet. 28 Én bevittem őket a földre, mely iránt fölemeltem kezemet, hogy nekik adom; ők pedig a hol csak láttak magas halmot és zöldellő fát, ott mutaták be áldozataikat, és ott ajánlák föl boszantó áldozataikat, és ott égeték gyönyörűséges illatszereiket, és önték ki ital-áldozataikat. 29 És mondám nekik: Micsoda az a magasság, melyre ti mentek? és mégis nevét magasságnak nevezik mind e napiglan. 30 Azért mondd Izrael házának: Ezeket mondja az Úr Isten: Bizonyára ti atyáitok útján fertőződtök meg, és botrányaik után paráználkodtok; 31 és ajándékaitok bemutatásában, mikor átviszitek fiaitokat a tűzön megfertőződtök minden bálványotok által mind e mai napiglan; és én feleljek nektek? Izrael háza! Élek én! úgymond az Úr Isten, hogy nem felelek nektek. 32 A ti elmétek gondolata sem leszen meg, kik azt mondjátok: Olyanok leszünk, mint a pogányok, és mint a föld nemzetségei, majd tiszteljük a fát és köveket. 33 Élek én! úgymond az Úr Isten, s erős kézzel és kinyujtott karral és kiöntött haraggal uralkodom rajtatok. 34 És kiviszlek titeket a népek közől, és összegyüjtelek a földekről, melyekre elszéledtetek, erős kézzel és kinyujtott karral és kiöntött haraggal uralkodom rajtatok; 35 és elviszlek titeket a népek pusztájába, és ott szemtől szembe törvénykezem veletek. 36 A mint törvénykeztem atyáitok ellen Egyiptom földének pusztájában, úgy itéllek meg titeket, úgymond az Úr Isten. 37 És királyi pálczám alá vetlek, és a szövetség köteleibe vonlak titeket. 38 És kiválasztom közőletek az engedetleneket és az istenteleneket, és lakó földükről kiviszem őket; de Izrael földére nem mennek be, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 39 És ti, Izrael háza! ezeket mondja az Úr Isten: Csak járjatok bálványaitok után és szolgáljatok azoknak; ha már most sem hallgattok énrám, és az én szent nevemet megfertőztetitek továbbá is ajándékaitokkal és bálványaitokkal; 40 az én szent hegyemen, Izrael magas hegyén, úgymond az Úr Isten, majd szolgál ott nekem Izrael egész háza, mindnyájan, mondom, ama földön, melyen tetszeni fognak nekem; és ott kívánom meg a ti zsengéiteket és tizedeitek zsengéit mindazzal, mit nekem szenteltek. 41 Gyönyörűséges illatúl fogadlak titeket, mikor kihozlak a népek közől, és összegyűjtelek ama földekről, melyekre elszéledtetek; és megszenteltetem tibennetek a nemzetek szemei előtt. 42 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor beviszlek titeket Izrael földére, ama földre, melyért fölemeltem kezemet, hogy azt atyáitoknak adom. 43 És megemlékeztek ott a ti útaitokról és minden vétkeitekről, melyekkel megfertőződtetek; és nem fogtok tetszeni magatoknak tinszinetek előtt mindazon gonoszságtok miatt, melyeket cselekedtetek. 44 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor jót teszek veletek az én nevemért, és nem a ti gonosz utaitok szerint, sem a ti igen gonosz vétkeitek szerint, Izrael háza! úgymond az Úr Isten.