Ezekiel jövendölése 22

1 És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván: 2 És te, ember fia! nem itéled-e meg, nem itéled-e meg a vérszopó várost? 3 Mutasd meg neki minden utálatosságát, és mondd: Ezeket mondja az Úr Isten: Oh város! mely maga kebelében vért ont, hogy eljőjön ideje, és mely maga ellen alkot bálványokat, hogy megfertőződjék. 4 A tőled kiontott vér által vétkeztél, és a te bálványaiddal, melyeket alkottál, megfertőződtél; és közel hoztad a te napjaidat, és elhoztad esztendeid idejét; azért adlak téged gyalázatúl a nemzeteknek, és nevetségűl minden földnek. 5 A közelvalók és távollevők diadalmaskodnak rajtad, te utálatos, elhirhedt, iszonyú végű! 6 Ime Izrael fejedelmei mindnyájan erejök szerint azon vannak tebenned, hogy vért ontsanak. 7 Az atyát és anyát gyalázattal illetik benned, a jövevényen törvénytelenséget követnek el közepetted, az árvát és özvegyet megszomorítják nálad. 8 Az én szentélyemet megutáltad, és szombataimat megfertőztetted. 9 Hamis vádlók vannak tebenned a vérontásra, és a hegyeken esznek tebenned, gonoszt cselekszenek közepetted. 10 Az atya szemérmét felfödözik benned, a havifolyásúnak tisztátalanságával visszaélnek benned. 11 És kiki az ő felebarátja feleségével utálatosságot cselekszik; az ipa menyét fertőzteti meg gonoszúl, a bátya húgát, az ő atyja leányát szeplősíti meg benned. 12 Ajándékot vesznek benned a vérontásra; uzsoráskodol és sokkal többet veszesz; fukarságból törvénytelenséget cselekszel felebarátidon; és rólam elfeledkezel, úgymond az Úr Isten. 13 Ime összecsapom kezeimet a te fösvénységeden, melyet cselekedtél, és a vér fölött, mely kiontatott közepetted. 14 Vajjon kiállja-e szived, vagy erőt vesznek-e kezeid ama napokban, melyeket én hozok rád? Én, az Úr, szólottam, és megcselekszem. 15 És elszélesztelek téged a nemzetek közé, és szétszórlak téged országokra; és véget vetek a benned levő tisztátalanságnak. 16 És bírni foglak téged a nemzetek szemei előtt; és megtudod, hogy én vagyok az Úr. 17 És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván: 18 Ember fia! Izrael háza nekem salakká változott; ezek mindnyájan réz és fehér-ón, vas és fekete-ón a kemencze közepében, ezüst-salakká lettek. 19 Azért ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy mindnyájan salakká változtatok, azért ime én összegyüjtelek titeket Jerusalem közepére. 20 Mint az ezüst és réz, a fehér-ón és vas és fekete-ón összegyüjtetik a kemencze közepén, hogy abban tüzet gyujtsak olvasztás végett: úgy gyüjtelek össze az én búsulásomban és haragomban, s azután megnyugszom, ha megolvasztalak. 21 Igen, én összegyüjtelek titeket, és fölgyujtalak az én haragom tüzében, és megolvadtok annak közepette. 22 A mint összeolvasztatik az ezüst a kemenczének közepette, úgy lesztek annak közepette; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor kiöntöm rátok haragomat. 23 És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván: 24 Ember fia! mondd neki: Te tisztátalan föld vagy, és eső nem lesz rád a harag napján. 25 A próféták összeesküvése van közepette; mint az ordító és martalékot ragadó oroszlán, elnyelik a lelkeket, a vagyont és jutalmat elveszik, s özvegyeit megsokasítják közepette. 26 Az ő papjai megvetik törvényemet és megfertőztetik szentélyemet; a szent és szenteletlen között nincs külömbség nálok, és választást nem tesznek a förtelmes és tiszta között; az én szombataimról elfordítják szemeiket, és közöttök megszentségteleníttetem. 27 Közepette az ő fejedelmei, mint a martalékot ragadozó farkasok a vérontásra és a lelkek vesztésére, és telhetetlenek a nyereséghajhászásban. 28 Az ő prófétái vegyíték nélkül tapasztanak, hiúságokat látva, és hazudságokat jövendölve nekik, mondván: Ezeket mondja az Úr Isten, – holott az Úr nem szólott. 29 A föld népei törvénytelenséget cselekszenek, és erőszakkal rabolnak; a szűkölködőt és szegényt nyomorgatják, és a jövevényt elnyomják hamissággal törvénytelenűl. 30 És keresék közőlük férfiat, ki sövényt emelne közbe, és ellenembe állana a földért, hogy el ne pusztítsam azt; és nem találtam. 31 Kiöntöm hát rájok boszankodásomat, az én haragom tüzével megemésztem őket; útjokat fejökre fordítom, úgymond az Úr Isten.