Ezekiel jövendölése 24
Káldi-Tárkányi Biblia
Public domain Forrás: biblia.kapisztran.info
Azon nap hirdetése, melyen Jerusalem ostroma elkezdődik. A város sorsa és insége leiratik két kép alatt.
1 És lőn az Úr igéje énhozzám, a kilenczedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónak tizedik napján, mondván: 2 Ember fia! ird föl magadnak e nap nevét; mert ma vesz erős állást Babilon királya Jerusalem ellen. 3 És közmondás által szólj példabeszédet ez ellenszegűlő háznak, és mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Tégy föl fazekat; tedd föl, mondom, és tölts vizet belé. 4 Rakj beléje húsdarabokat, minden jó tagot, a czombot, lapoczkát, a válogatott darabokat tele csontokkal. 5 Vedd a legkövérebb barmot, tedd alája a rakás csontokat is, hagyd főve felforrni, hogy főjenek csontjai benne. 6 Annakokáért ezeket mondja az Úr Isten: Jaj a vért ontó városnak, a fazéknak, melyet rozsdája lepett be, s melyből nem megyen ki rozsdája; darabot darab után hányj ki belőle, a nélkül, hogy sors vettetnék rája. 7 Mert az ő vére közepette vagyon, a legsimább kövön ontotta ki azt; nem ontotta földre, hogy porral befödhették volna. 8 Hogy rája hozzam haragomat, és boszút állhassak rajta, vérét a legsimább kősziklán engedém ontatni, hogy be ne födessék. 9 Azért ezeket mondja az Úr Isten: Jaj a vérengző városnak! melynek én nagy máglyát rakok. 10 Halmozd föl a csontokat, melyeket én tűzzel gyujtok fel; igy emésztetik meg a hús, és megfő az egész egyveleg, és a csontok elmállanak. 11 Tedd az üres fazekat is a tűzre, hogy megmelegűljön és felolvadjon annak réze, és olvadjon el benne undoksága, és emésztessék meg rozsdája. 12 Sok izzasztó munkába kerűlt, de nem ment ki belőle fölöttébb való rozsdája még tűzzel sem. 13 A te tisztátlanságod utálatos; mert meg akartalak téged tisztítani, és nem tisztúltál meg undokságaidból; de nem is tisztúlsz meg előbb, míg ki nem töltöm rajtad haragomat. 14 Én az Úr szólottam: Eljő az s én végbeviszem; nem leszek kimélő és megengesztelhető; a te utaid szerint és találmányaid szerint itéllek meg téged, úgymond az Úr. 15 És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván: 16 Ember fia! ime én elveszem tőled egy csapással szemeid kivánatos tárgyát; és nem fogsz jajgatni, sem sírni, sem könyezni. 17 Fohászkodjál hallgatva, halotti siralmat ne tégy; fejszalagod legyen felkötve, és saruid legyenek lábaidon; és ne född be ruhával orczádat, és a gyászolók étkét ne egyed. 18 Szólék tehát reggel a népnek, és este meghala feleségem; és (másnap) reggel úgy cselekvém, a mint megparancsolta vala nekem. 19 És mondá nekem a nép: Miért nem nyilatkoztatod ki nekünk, mit jelentenek ezek, a miket te cselekszel? 20 És mondám nekik: Az Úr beszéde lőn hozzám, mondván: 21 Szólj Izrael házának: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én megfertőztetem szentélyemet, a ti birodalmatok büszkeségét és szemeitek kivánatos tárgyát, mely miatt aggódik lelketek; a ti fiaitok és leányaitok, kiket hátrahagytatok, fegyver alatt esnek el. 22 És úgy cselekesztek majd, mint én cselekedtem: Orczátokat nem föditek be ruhákkal, és a gyászolók étkét nem eszitek. 23 Fejeiteken lesznek a fejszalagok, és a saruk lábaitokon; nem fogtok jajgatni sem sírni; hanem megepedtek majd gonoszságtokban, és kiki fohászkodni fog atyjafiához. 24 És Ezekiel nektek csodajelűl leszen; mindazok szerint, miket ő cselekedett, fogtok ti is cselekedni, mikor az beteljesedik; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten. 25 És te, ember fia! ime az napon, melyen elveszem tőlök erősségöket és dicsőségök örömét és szemeik kivánságát, min az ő lelkök megnyugszik, az ő fiaikat és leányaikat; 26 az napon, midőn eljő a szökevény, hogy hírt adjon neked; 27 az napon, mondom, megnyílik a te szád azzal együtt, ki megmenekedett; és szólani fogsz, és többé nem hallgatsz; és csodajelűl leszesz nekik, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.