Ezekiel jövendölése 3
Káldi-Tárkányi Biblia
Public domain Forrás: biblia.kapisztran.info
Ezekiel megeszi a könyvtekercset, fölkészíttetik a prófétai tisztre, a foglyokhoz jő, s új látomást és kijelentést nyer.
1 És mondá nekem: Ember fia! mind a mit találsz, edd meg; edd meg e könyvtekercset, és elmenvén, szólj Izrael fiainak. 2 És fölnyitám számat, és megéteté velem azt a könyvtekercset, 3 és mondá nekem: Ember fia! gyomrod vegye be, és belsőrészed teljék meg e könyvtekercscsel, melyet én neked adok. És megevém azt, és édessé lőn számban, mint a méz. 4 És mondá nekem: Ember fia! menj Izrael házához, és beszéld nekik az én igéimet. 5 Mert nem mély beszédű és ismeretlen nyelvű néphez küldetel te, hanem Izrael házához; 6 sem mély beszédű és ismeretlen nyelvű sok néphez, – kiknek beszédeit ne érthetnéd, bár ha azokhoz küldetnél is, azok is hallgatnának téged. 7 Izrael háza pedig nem akar téged hallgatni, mivelhogy nem akar engem hallgatni; mert Izrael egész háza erős homlokú és kemény szivű. 8 Hanem ime én erősebb orczát adtam neked az ő orczájoknál, és keményebb homlokot az ő homlokuknál. 9 Mint a gyémánt és mint a tűzkő, olyanná tettem orczádat; ne félj tőlök, és ne ijedj meg orczájoktól, azért, hogy ellenszegülő ház ez. 10 És mondá nekem: Ember fia! minden beszédemet, melyeket én szólok neked, vedd szivedbe, és halljad füleiddel. 11 És eredj, menj be az elköltözöttekhez, a te néped fiaihoz, és szólj velök, és mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Hatalán meghallgatnák, és lecsendesednének. 12 Ekkor felvőn engem a lélek, és utánam nagy zajongás szózatát hallám: Áldott legyen az Úr dicsősége az ő helyén! 13 és a lelkes állatok egymást verdeső szárnyainak csattogását, és a lelkes állatokat követő kerekek robogását, és a nagy zajongás szózatát. 14 És fölemele engem a lélek, és felvőn engem; és elmenék keseredetten az én lelkem búsulásában; de az Úr keze velem vala, megerősítvén engem. 15 És jövék az elköltözöttekhez, az új termények asztagjához, azokhoz, kik a Kóbar folyóvize mellett laktanak; és leülék, a hol ők ültenek, és ott maradék hét napig, bánkódván közöttük. 16 Midőn pedig elmult a hét nap, lőn az Úr igéje énhozzám, mondván: 17 Ember fia! őrállóúl adtalak téged Izrael házának; és az én számból fogod az igét hallani, és hirdesd azt nekik tőlem. 18 Ha én mondom az istentelennek: Halállal halsz meg! s te nem hirdeted neki, és nem szólasz, hogy istentelen utjáról eltérjen és éljen: az istentelen ugyan az ő gonoszságában meghal, de az ő vérét a te kezedből fogom követelni. 19 Ha pedig te megjelented az istentelennek, és nem tér meg istentelenségéből és istentelen útjáról: ő gonoszságában meghal ugyan, de te lelkedet megszabadítottad. 20 Ha pedig az igaz is eltér igazságától, és gonoszságot cselekszik, akadályt teszek eléje; ő meghal, ha te nem figyelmezteted, bűnében hal meg, és nem lesznek emlékezetben az ő igazságai, melyeket cselekedett: hanem az ő vérét a te kezedből fogom követelni. 21 Ha pedig te megjelented az igaznak, hogy ne vétkezzék az igaz, és ő nem vétkezik: élvén élni fog, mivelhogy megjelentetted neki, és te megszabadítottad lelkedet. 22 És lőn énrajtam az Úr keze, és mondá nekem: Fölkelvén, menj ki a mezőre, és ottan szólok veled. 23 És fölkelvén, kimenék a mezőre; és ime ott az Úr dicsősége álla, mint ama dicsőség, melyet a Kóbár folyóvize mellett láttam vala; és orczámra borúlék. 24 És belém jöve a lélek, és lábaimra állíta engem, és szóla velem, és mondá nekem: Menj el és zárkózzál be a te házadba. 25 És te, ember fia! ime kötelek vettetnek rád, és megkötöznek azokkal, és ki nem menekszel közőlük. 26 És nyelvedet ínyedhez ragasztatom, és néma leszesz, és nem mint a feddő férfiú; mert ellenszegűlő ház ez. 27 Mikor pedig szólani fogok neked, megnyitom szádat, és mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: A ki hallja, hallja meg, és a ki abban hagyja, hagyja; mert ellenszegűlő ház ez!