Ezekiel jövendölése 33
Káldi-Tárkányi Biblia
Public domain Forrás: biblia.kapisztran.info
A prófétai tiszt, őrállás. Isten érdem szerint jutalmaz és büntet. Hír Jerusalem bevételéről. Az országban hátramaradottak bűneik miatt megbüntettetnek.
1 És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván: 2 Ember fia! szólj a te néped fiainak, és mondd nekik: Mikor fegyvert hozok valamely földre, és a föld népe egy férfiút választ köztársai közől, és azt rendeli magának őrállóvá; 3 és ez látja jőni a fegyvert a földre, és megfujja a kürtöt, és hírt ad a népnek; 4 és bárki hallván a kürtharsogást, nem őrizkedik, és eljő a fegyver és elveszti őt: vére önnön fején leszen. 5 Hallotta a kürtharsogást, de nem őrizkedett, vére ő rajta leszen; ha pedig őrizkedik, önnön lelkét megszabadítja. 6 Ámde ha az őrálló látja a fegyvert jőni, és nem kürtöl; és a nép nem őrizkedik, és eljő a fegyver, és közőle lelket veszít el: emez ugyan az ő gonoszságában éretett, de vérét az őrálló kezéből követelem. 7 Én, ember fia! őrállóúl adtalak téged Izrael házának; hallván tehát számból a beszédet, hirdesd nekik az én nevemben. 8 Ha én azt mondom az istentelennek: Istentelen! halállal halsz meg; és te nem szólasz, hogy az istentelen őrizkedjék útjától: ez az istentelen az ő gonoszságában hal meg, de vérét a te kezedből követelem. 9 Ha pedig te hirdetvén az istentelennek, hogy utairól térjen meg, ő nem tér meg útjáról: ő gonoszságában hal meg, de te lelkedet megszabadítottad. 10 Te tehát, ember fia! mondd Izrael házának: Igy szólottatok, mondván: A mi gonoszságaink és bűneink rajtunk vannak, és mi azokban elepedünk: hogyan élhessünk tehát? 11 Mondd nekik: Élek én! úgymond az Úr Isten, nem akarom az istentelen halálát, hanem hogy megtérjen az istentelen az ő útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg a ti igen gonosz utaitokról. Miért halnátok meg? Izrael háza! 12 Te azért, ember fia! mondd a te néped fiainak: Az igaznak igazsága nem szabadítja meg őt, a mely nap vétkezik; és az istentelennek istentelensége nem árt neki, a mely nap megtér istentelenségéből; és az igaz nem élhet igazságában, a mely nap vétkezik. 13 Ha azt mondom is az igaznak, hogy élvén él, de ha bizakodván igazságában, gonoszat cselekszik, minden igazsága elfeledtetik, és ő gonoszságában, melyet elkövetett, abban hal meg. 14 Ha pedig azt mondom az istentelennek: Halállal halsz meg! és ő bűnbánatot tart vétkeiről, és itéletet s igazságot cselekszik, 15 és a zálogot visszaadja azon istentelen, és a ragadományt visszatéríti, az élet parancsaiban jár, és semmi gonoszságot nem cselekszik: élvén él, és nem hal meg. 16 Bűneiből, melyekkel vétkezett, semmi sem tulajdoníttatik neki, mert itéletet és igazságot cselekedett, élvén élni fog. 17 És mégis azt mondják a te néped fiai: Nem igaz mértékű az Úr útja; holott az ő útjok igazságtalan. 18 Mert mikor az igaz eltávozik igazságától, és gonoszokat cselekszik, meghal azokban. 19 És mikor az istentelen eltávozik istentelenségétől, s itéletet és igazságot cselekszik, élni fog azokban. 20 És mégis azt mondjátok: Nem igaz az Úr útja. Én mindeniket az ő útja szerint itélem meg közőletek, Izrael háza! 21 És lőn a tizenkettedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónak ötödikén elköltözésünk óta, jöve énhozzám Jerusalemből egy menekvő, mondván: Földúlatott a város! 22 De az Úr keze vala rajtam estve, mielőtt eljött a menekvő; és megnyitá számat, mielőtt reggel hozzám jött, és megnyittatván az én szám, nem hallgaték többé. 23 És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván: 24 Ember fia! kik e romokban laknak Izrael földén, szólván, azt mondják: Egyedűl volt Ábrahám, és örökségűl bírta a földet; mi pedig sokan vagyunk, nekünk adatott a föld örökségűl. 25 Azért mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Kik (húst) vérrel esztek, és szemeiteket fölemelitek undokságaitokra, és vért ontotok, vajjon fogjátok-e bírni a földet örökségűl? 26 Kik fegyverben állotok, utálatosságokat cselekesztek, és megfertőztetitek kiki az ő felebarátja feleségét: ti fogjátok-e bírni a földet örökségűl? 27 Ezeket mondd nekik: Igy szól az Úr Isten: Élek én! hogy kik a romokon laknak, fegyver alatt hullanak el; és ki a mezőn vagyon, a vadaknak adatik megemésztésre; kik pedig az erősségekben és barlangokban vannak, mirigyhalállal halnak meg. 28 És pusztává teszem a földet és kietlenné, és megszűnik az ő kevély erőssége, és elpusztúlnak Izrael hegyei, úgy hogy senki sem leszen, ki azokon átmenjen. 29 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor pusztává teszem földjöket és kietlenné, mindazon utálatosságok miatt, melyeket cselekedtek. 30 Ámde, ember fia! a te néped fiai felőled szólnak a falak mellett és a ház-ajtókban, és egyik a másiknak szól, a férfi az ő felebarátjának, mondván: Jertek és halljuk, micsoda beszéd az, mely az Úrtól jő? 31 És hozzád jőnek, mint mikor a nép összegyűl, és leül előtted, de nem cselekszik meg azokat; mert énekszóra fordítják azokat, szivök pedig fösvénységöket követi; 32 olyan vagy nekik, mint egy víg dal, melyet kedves és gyönyörűséges szóval énekelnek; ők meghallgatják igéidet, de nem cselekszik azokat. 33 De mikor eljő, a mi megmondatott (mert ime már jő), akkor majd megtudják, hogy próféta volt közöttük.
Idézi 4
- v. 6 Summa (EN)(II-II 10.12)
- v. 11 Summa (EN)(II-II 10.8
II-II 20.1 II-II 64.2)