Ezekiel jövendölése 37

1 Lőn énrajtam az Úr keze, és kivezete engem az Úr lelke által, és letőn engem egy mező közepén, mely rakva vala csontokkal. 2 És elhordoza engem azok mellett köröskörűl; igen sok vala pedig a mező szinén, és fölötte igen száraz mind.

3 És mondá nekem: Ember fia! véled-e hogy élni fognak e csontok? És mondám: Uram Isten! te tudod. 4 És mondá nekem: Jövendölj e csontokról, és mondd nekik: Száraz csontok! halljátok az Úr igéjét. 5 Ezeket mondja az Úr Isten e csontoknak: Ime én lelket bocsátok belétek, és élni fogtok. 6 És inakat adok rátok, és húst nevelek rajtatok, és bőrt borítok rátok, és lelket adok nektek, és élni fogtok, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 7 És jövendölék, a mint parancsolta vala nekem, és zörgés lőn, midőn jövendöltem, és ime mozdúlás, és csont csonthoz járúla, mindenik az ő foglalásához. 8 És látám, és ime azokon inak és hús növekedének, és bőr borítá be felűl azokat, de lelkök nem vala. 9 És mondá nekem: Jövendölj a lélekhez, jövendölj, ember fia! és mondd a léleknek: Ezeket mondja az Úr Isten: A négy szél felől jőj elé, lélek! és lehelj ezen megöltekre, és elevenedjenek föl. 10 És jövendölék, a mint parancsolta vala nekem, és beléjök szálla a lélek, és fölelevenedének, és lábaikra állanak fölötte igen nagy sereg. 11 És mondá nekem: Ember fia! ezek a csontok mind Izrael háza; ők azt mondják: Csontjaink elszáradtak, és elenyészett reménységünk, és kivágattunk. 12 Azért jövendölj és mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én fölnyitom sírjaitokat, és kihozlak titeket koporsóitokból, én népem! és beviszlek Izrael földére. 13 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor fölnyitom sírjaitokat, és kihozlak titeket koporsóitokból, én népem! 14 És belétek adom lelkemet, és élni fogtok, és megnyugtatlak titeket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szólottam ezt és megcselekedtem, úgymond az Úr Isten. 15 És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván: 16 Te, ember fia! végy magadnak egy fát, és írd rá: Júdáé és az ő társaié, Izrael fiaié; és végy más fát, és írd rá: Józsefé, Efraim törzsökéé, és Izrael egész házáé, az ő társaié. 17 És illeszd össze azokat, egyiket a másikhoz, egy fává, és foglald össze kezedben. 18 Mikor pedig szólnak neked a te néped fiai, mondván: Nem jelented-e meg nekünk, mit akarsz ezekkel? 19 szólj nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én fölveszem József fáját, mely Efraim kezében vagyon, és Izrael nemzetségeit, melyek ahhoz foglalvák, és együvé teszem azokat Júda fájához, és egy fává teszem, és egygyé lesznek az ő kezében. 20 Legyenek pedig a fák, melyekre írsz, kezedben az ő szemeik előtt. 21 És mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én kiveszem Izrael fiait a nemzetek közől, melyekhez mentenek, és összegyűjtöm őket mindenünnen, és elviszem őket saját földükre. 22 És egy nemzetté teszem őket a földön Izrael hegyein, és egy király leszen mindnyájokon uralkodó; és nem lesznek többé két nemzet, és nem oszlanak ezentúl két országra. 23 És nem fertőződnek meg többé bálványaikkal, undokságaikkal és gonoszságaikkal; és kiszabadítom őket mindazon lakhelyekből, melyekben vétkeztenek, és megtisztítom őket, és népemmé lesznek, és én nekik Istenök leszek. 24 És az én szolgám, Dávid, lesz király felettök, és egy pásztoruk leszen mindnyájoknak; itéleteimben fognak járni, és parancsaimat megőrzik és megtartják azokat. 25 És azon földön fognak lakni, melyet az én szolgámnak, Jákobnak adtam, melyben atyáitok laktak; és azon laknak majd ők és fiaik, és fiaiknak fiai mindörökké, és Dávid, az én szolgám, lesz fejedelmök mindörökké. 26 És béke-szövetséget szerzek velök, mely örök szövetség lesz nekik; és meggyökeresítem őket és megsokasítom, és szentélyemet közéjök helyezem mindörökké. 27 És hajlékom közöttük leszen, és nekik Istenök leszek, és ők az én népem lesznek. 28 És megtudják a pogányok, hogy én vagyok Izrael megszentelője, mikor az én szentélyem közöttük leszen mindörökké.