Ezekiel jövendölése 38

1 És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván: 2 Ember fia! fordítsd orczádat Góg ellen, Magóg földe ellen, Mózok és Túbal főfejedelme ellen, és jövendölj felőle, 3 és mondd neki: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én terád megyek. Góg, Mózoknak és Túbalnak főfejedelme! 4 És megkeringetlek téged, és zabolát vetek álladra, és kiviszlek téged és egész hadseregedet, a lovakat és mind a pánczélokba öltözött lovasokat, a nagy sokaságot, kik dárdát és paizst és kardot fognak; 5 a persák, szerecsenek és líbiaiak velök, mindnyájan paizst és sisakot viselők. 6 Gómer és minden ő serege, Togorma háza éjszak táján; és minden ő ereje, és sok nép teveled. 7 Készűlj és fegyverezd föl magadat és minden sokaságodat, mely hozzád gyűlt, és légy parancsolójok. 8 Sok idő múlva meglátogattatol, az utolsó esztendőben eljösz a földre, mely megszabadúlt a fegyvertől, és sok nép közől gyüjtetett egybe Izrael hegyeire, melyek szüntelen puszták voltak; ez a népek közől hozatott ki, és mindnyájan bízvást laknak benne. 9 Feljövén pedig, mint a szélvész, úgy jösz el, és mint a felhő, hogy ellepjed a földet te és minden sereged és a sok nép teveled. 10 Ezeket mondja az Úr Isten: Az nap tanácsok ötlenek szivedbe, és igen gonosz gondolatokat fogsz gondolni, 11 és azt mondod: Elindúlok a kerítetlen földre; elmegyek a nyugvókhoz és bátorságban lakókhoz, ezek mindnyájan kőkerítés nélkül laknak, zárjok és kapujok nincs nekik; 12 hogy ragadományokat foglalj, és dúlásnak essél; hogy azokra vesd a te kezedet, kik el voltak hagyatva, s azután helyreállíttattak, és a népre, mely a nemzetek közől gyüjtetett, mely bírni és lakni kezdette a föld közepét. 13 Szába és Dédan és Tarzis kereskedői és ezek minden oroszlánai azt mondják neked: Vajjon ragadományt vinni jösz-e te? Ime zsákmányfoglalásra gyűjtötted sokaságodat, hogy elragadd az ezüstöt és aranyat, elvidd a jószágot és vagyont, és mérhetlen zsákmányt rabolj. 14 Azért jövendölj, ember fia! és mondd Gógnak: Ezeket mondja az Úr Isten: Vajjon az napon, mikor bizvást fog lakni az én népem, Izrael, nem tudod-e ezt meg? 15 És eljösz helyedről az éjszak tájairól és sok nép veled, mindnyájan lovasok, nagy sereg és erős had. 16 És fölmégy az én népemre, Izraelre, mint a felhő, hogy ellepjed a földet. Te utolsó napjaidban leszesz, és elhozlak téged az én földemre, hogy a nemzetek megismerjenek engem, mikor megszenteltetem benned, oh Góg, az ő szemeik előtt. 17 Ezeket mondja az Úr Isten: Igen, te vagy az, kiről szólottam a régi napokban az én szolgáim, Izrael prófétái által, kik azon idők napjaiban jövendöltenek, hogy elhozlak téged rájok. 18 És leszen az napon, Gógnak Izrael földére jövetele napján, úgymond az Úr Isten, fölkel az én haragom búsulásomban; 19 fölhevülésemben, az én haragom tüzében szólottam ezt. Mert az napon nagy rengés leszen Izrael földén; 20 és megréműlnek színem előtt a tenger halai és az ég madarai, a mező vadai és minden csúszómászó, mely a földön mozog, és mind az emberek, kik a föld színén vannak; és összeroskadnak a hegyek, és ledőlnek a kerítések, és minden kőfal leomlik a földre. 21 És összehívom ellene minden hegyemen a fegyvert, úgymond az Úr Isten, kinekkinek fegyvere az ő atyjafia ellen lesz irányozva. 22 És megitélem őt mirigyhalállal és vérrel, sebes záporral és igen nagy jégesővel; tüzet és kénkövet bocsátok esőűl rája és az ő hadára, és a sok népre, melyek vele vannak. 23 Akkor majd fölmagasztaltatom és megszenteltetem; és ismeretes leszek igen sok nemzet szemei előtt, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.