Ezekiel jövendölése 39

1 Te pedig, ember fia! jövendölj Góg ellen, és mondd: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én terád megyek, Góg, Mózoknak és Túbalnak főfejedelme, 2 és megkeringetlek téged, és kivezetlek és fölhozatlak téged éjszak tájairól, és elviszlek Izrael hegyeire. 3 És kiütöm kézivedet balkezedből, és nyilaidat jobbkezedből kivetem. 4 Izrael hegyein fogsz elesni te és minden sereged és népeid, kik veled vannak, a vadaknak, a madaraknak és minden szárnyasoknak, és a mezei vadállatoknak adlak téged megemésztésre. 5 A mező színén esel el; mert én szólottam, úgymond az Úr Isten. 6 És tüzet bocsátok Magógra és azokra, kik bizvást laknak a szigetekben; és megtudják, hogy én vagyok az Úr. 7 És szent nevemet megismertetem az én népem, Izrael között, és nem hagyom többé megfertőztetni szent nevemet; és megtudják a nemzetek, hogy én vagyok az Úr Isten, Izrael Szente. 8 Ime eljő, és megleszen, úgymond az Úr Isten; ez az a nap, melyről szólottam. 9 És kimennek a lakosok Izrael városaiból, és fölgyujtják és megégetik a fegyvereket, a paizst és dárdákat, a kézívet és nyilakat, a kézi botokat és kopjákat, és azokból hét esztendeig tüzelnek. 10 És nem hoznak fát a tartományokból, s nem vágnak az erdőkből; mert a fegyverekből gyujtanak tüzet, és megfosztják azokat, kiknél zsákmányúl voltak, és földúlják pusztítóikat, úgymond az Úr Isten. 11 És leszen az napon: Gógnak nevezetes temetőhelyet adok Izraelben, a vándorok völgyét, napkeletre a tenger felé, mely álmélkodásba ejti az átmenőket; és eltemetik ott Gógot és minden ő sokaságát, és a völgy Góg sokasága völgyének fog hivatni. 12 És Izrael háza hét hónapig temeti őt, hogy megtisztítsák a földet; 13 temeti pedig őt mind a föld népe, és nevezetes lesz nekik a nap, melyen megdicsőíttetem, úgymond az Úr Isten. 14 És férfiakat rendelnek, kik a földet szüntelen bejárják, hogy fölkeressék és eltemessék azokat, kik még a föld szinén maradtak vala, hogy megtisztítsák ezt; keresni pedig hét hónap múlva kezdik el. 15 És megkerűlik, eljárván a földet, és mikor embercsontot látnak, jelt állítanak melléje, mígnem eltemetik azt a temetők Góg sokasága völgyében. 16 A város neve pedig Amóna leszen, s így megtisztítják a földet. 17 Tehát, ember fia! ezeket mondja az Úr Isten: Mondd minden szárnyasállatnak és minden madárnak és minden mezei vadnak: Gyűljetek össze, siessetek, fussatok egybe mindenünnen áldozatomra, melyet én nektek szerzek, a nagy áldozatra Izrael hegyein, hogy húst egyetek és vért igyatok. 18 Az erősek húsát fogjátok enni, és a föld fejedelmeinek vérét fogjátok inni a kosok- és bárányok-, a bakok- és tulkokét, melyek mind hízlaltak és kövérek. 19 És esztek kövérséget megelégedésig, és isztok vért megrészegűlésig az áldozatból, melyet én szerzek nektek. 20 És jóllaktok asztalomnál lóval és erős lovassal és minden hadakozó férfiakkal, úgymond az Úr Isten. 21 És megmutatom dicsőségemet a pogányok között, és meglátja minden nemzet itéletemet, melyet tartok, és az én kezemet, melyet rájok vetek. 22 És megtudja Izrael háza, hogy én vagyok Urok Istenök, az naptól és azután. 23 És megtudják a pogányok, hogy öngonoszsága miatt fogatott meg Izrael háza, mivelhogy elhagytak engem, s én elrejtettem tőlök orczámat, és ellenségeik kezeibe adtam őket, és mindnyájan fegyver alatt hullottak el. 24 Az ő tisztátalanságuk és vétkök szerint cselekedtem velök, és elrejtettem tőlök orczámat. 25 Azért ezeket mondja az Úr Isten: Most visszatérítem Jákobot a fogságból, és könyörűlök Izrael egész házán, és buzogni fogok az én szent nevemért. 26 És nehezökre leszen gyalázatjok és minden vétkök, melylyel ellenem vétkeztek, mikor földükön bizvást laknak, senkitől sem félvén, 27 és visszahozom őket a népek közől, és összegyűjtöm elleneik földéről, és megszenteltetem bennök igen sok nemzet színe előtt. 28 És megtudják, hogy én vagyok Urok Istenök, mivel a nemzetek közé vittem ugyan őket, de ismét összegyüjtöttem őket saját földükre, és közőlük senkit sem hagytam ott. 29 És nem rejtem el többé orczámat előttök; mivelhogy kiöntöm az én lelkemet Izrael egész házára, úgymond az Úr Isten.