Ezekiel jövendölése 9

Folytatása a látomásnak. Isten parancsot ad szolgáinak, hogy a bálványozókat megöljék, kivéve azokat, kiknek nincs részök a romlottságban.

És kiálta füleimbe nagy szóval, mondván: Elközelgettek a város látogatói, és kiki öldöklő szerszámot tart kezében. És ime hat férfiú jöve a felső kapu utjáról, mely éjszakra néz, és mindenik kezében öldöklő szerszám; s még egy férfiú vala közöttük gyolcsba öltözve, irószerrel oldalán, és bemenének, és megállának a réz-oltárnál. És Izrael Urának dicsősége elemelkedék a kerubról, melyen az vala, a ház küszöbéhez, és hivá a férfiút, ki gyolcsba vala öltözve irószerrel oldalán. És mondá neki az Úr: Menj át a város közepén, Jerusalem közepén, és jegyezz Thaut a férfiak homlokára, kik siránkoznak és bánkódnak mindazon utálatosságok fölött, melyek abban véghezvitetnek. És amazoknak mondá az én hallatomra: Menjetek át a városon, követvén őt, és öljetek; ne kiméljen a ti szemetek, és ne könyörűljetek. A vénet, ifjat és szűzet, a kisdedet és asszonyokat öljétek meg mind fogytig; de a kin Thaut láttok, senkit meg ne öljetek; és az én szentélyemnél kezdjétek. Elkezdék tehát az idősb férfiakon, kik a ház előtt valának. És mondá nekik: Fertőztessétek meg a házat, és töltsétek meg a tornáczokat megöltekkel; azután jőjetek ki. És kimenének és ölék azokat, kik a városban valának. És az öldöklés végeztével, én megmaradtam, és orczámra borúlék, és kiáltva mondám: Ah, ah, ah, Uram Isten! elveszted-e tehát Izrael minden maradványát, kiöntvén a te haragodat Jerusalemre? És mondá nekem: Izrael és Júda házának gonoszsága fölötte igen nagy, és betelt a föld vérrel, és a város tele van elpártolással; mert azt mondották: Az Úr elhagyta a földet, és az Úr nem lát! Azért az én szemem sem kimél, és nem könyörűlök; útjokat fejökre térítem. És ime a gyolcsba öltözött férfiú, kinek irószer vala oldalán, felele ez igével, mondván: Úgy cselekedtem, a mint parancsoltad nekem.

Idézi 7