Galatáknak írt levél 1

Pál az Istentől és Krisztustól rendelt apostol, üdvözli a galatákat áldáskivánattal. Csodálkozom, hogy az igaz tanításról oly hamar elhajlotok, s a tévtanítók után indúltok, holott nincs más evangéliom, mint a melyet én hirdettem, s átok alatt van, a ki mást tanít. Én nem tanítok emberi módon és tetszés szerint, és a tanítmányt, melyet hirdetek, nem emberektől tanúltam, hanem közvetlenűl Jézus Krisztustól adatott nekem. Hogyan is vehettem volna azt emberektől, midőn sem megtérésem előtt, sem azután nem voltam közvetlen érintkezésben a Judeában levő keresztényekkel; csak három év mulva s igen rövid időre mentem Péterhez és Jakabhoz, azután Szíriába és Cilíciába vonúltam, s a Judeában levő keresztényekkel személyes ismeretségben nem állottam.

Pál apostol nem az emberektől, sem ember által, hanem Jézus Krisztus és az Atya Isten által, ki őt feltámasztotta halottaiból, és mind az atyafiak, kik velem vannak, Galátzia egyházainak. Kegyelem nektek és békeség az Atya Istentől és a mi Urunk Jézus Krisztustól, ki önmagát adta bűneinkért, hogy kimentsen minket e gonosz világból az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint, kinek dicsőség mindörökön örökké. Amen. Csodálkozom, hogy attól, ki titeket a Krisztus malasztjára hivott, ily hamar más evangéliomra hajlotok, holott nincsen egyéb; hanem vannak némelyek, kik titeket megháborítanak, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliomát. De ha szintén mi vagy az angyal mennyből hirdetne is nektek valamit azon kivűl, mit nektek hirdettünk, átok alatt legyen. A mint azelőtt mondottuk, most ismét mondom: Ha ki nektek hirdet valamit azon kivűl, mit átvettetek, átok alatt legyen. Vajjon most emberek kedvét keresem-e, vagy az Istenét? embereknek igyekszem-e tetszeni? Ha még az embereknek tetszeném, Krisztus szolgája nem volnék. Mert tudtúl adom nektek, atyámfiai! hogy az evangéliom, melyet hirdettem, nem emberi tanítmány; mert én sem embertől vettem vagy tanúltam azt, hanem Jézus Krisztus kijelentése által. Ugyanis hallottátok, mint viseltem magamat egykor a zsidó törvényben; hogy mód felett üldöztem az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt; és felűlhaladtam a zsidó törvényben sokakat, kik velem egykorúak voltak nemzetemből, nagyobb buzgósággal követvén atyáim hagyományait. Mikor pedig tetszett annak, ki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és hivott malasztja által, hogy kijelentse bennem az ő Fiát, hogy hirdessem ezt a pogányok között: nem hallgattam többé a testre és vérre; s nem tértem vissza Jerusalembe az előttem lett apostolokhoz, hanem elmenék Arábiába, és ismét visszajövék Damaskusba. Azután három esztendő múlva Jerusalembe mentem, hogy Pétert lássam, és nála tizenöt napig maradtam; mást pedig az apostolok közől senkit sem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát. Azokban pedig, miket nektek írok, íme az Isten előtt mondom, hogy nem hazudok. Azután Szíria és Cilícia tartományaiba mentem. Ismeretlen valék pedig személyem szerint Judea egyházainál, melyek Krisztusban valának; csak hallották felőlem: hogy az, ki egykor üldözött minket, most hirdeti a hitet, melyet előbb pusztított; és dicsőiték az Istent énérettem.

Idézi 45