Mózes I. könyve. Genezis 11

1 A földön pedig csak egy nyelv és egyféle beszéd vala. 2 És midőn napkeletről elmentek, Szennár földén térséget találának, és ott lakának. 3 És mondá egyik a másiknak: Jertek, csináljunk téglákat, és égessük ki azokat tűzzel. És a téglák kövek gyanánt valának, a gyantár mész gyanánt.

4 És mondák: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje; és tegyük híressé nevünket, mielőtt eloszoljunk minden tartományokra. 5 Leszálla pedig az Úr, hogy lássa a várost és tornyot, melyet építenek vala Ádám fiai, 6 és mondá: Ime egy a nép, és egy nyelvök van mindnyájoknak; és elkezdték azt csinálni, meg sem szűnnek gondolataiktól, miglen azokat cselekedettel nem teljesítik. 7 Jertek tehát, szálljunk alá, és ott zavarjuk össze nyelvöket, hogy egyik a másik szavát ne értse. 8 És ekképen széleszté el őket az Úr azon helyről minden tartományokra, és megszűnének építeni a várost. 9 És azért hivaték annak neve Bábelnek, mert ott zavarodott össze az egész föld nyelve, és onnan szélesztette el őket az Úr minden tartományokra. 10 Ezek Szem nemzetségei: Szem száz esztendős vala, mikor nemzé Arfaxádot, két esztendővel a vízözön után. 11 És éle Szem, miután nemzette volt Arfaxádot, ötszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 12 Arfaxád pedig harminczöt esztendős vala, és nemzé Szálét. 13 És éle Arfaxád, miután nemzette volt Szálét, háromszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 14 És Szále harmincz esztendős vala, és nemzé Hébert. 15 És éle Szále, miután nemzette volt Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 16 Héber pedig harmincznégy esztendős vala, és nemzé Fáleget. 17 És éle Héber, miután nemzette volt Fáleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 18 És Fáleg harmincz esztendős vala, és nemzé Reut. 19 És éle Fáleg, miután nemzette volt Reut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 20 Reu pedig harminczkét esztendős vala, és nemzé Sárugot. 21 És éle Reu, miután nemzette volt Sárugot, kétszáz hét esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 22 Sárug pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Nákort. 23 És éle Sárug, miután nemzette volt Nákort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 24 Nákor pedig huszonkilencz esztendős vala, és nemzé Tárét. 25 És éle Nákor, miután nemzette volt Tárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 26 És Táre hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot és Nákort és Áránt. 27 Ezek pedig Táre nemzetségei: Táre nemzé Ábrámot, Nákort és Áránt. Árán pedig nemzé Lótot. 28 És meghala Árán, az ő atyja, Táre előtt, szülőföldjén a kaldeusok Úrában. 29 Ábrám pedig és Nákor feleségeket vőnek; Ábrám feleségének neve Sárai, és Nákor feleségének neve Melka, Áránnak, Melka és Jeszka atyjának leánya. 30 Sárai pedig magtalan vala, és nem valának gyermekei. 31 Táre tahát vevé fiát, Ábrámot és unokáját, Lótot, Árán fiát, és menyét, Sárait, fiának feleségét, és kivivé őket a kaldeusok Úrából, hogy Kanaán földére menjenek, és Háránig jutának, és ott lakának. 32 És lőnek Táre napjai kétszáz öt esztendők, és meghala Háránban.