Mózes I. könyve. Genezis 12

Ábrám hivatása, a neki tett igéret, Egyiptomba történt költözése.

1 Mondá pedig az Úr Ábrámnak: Menj ki földedről és rokonságod közől és atyád házából, és jőj ama földre, melyet mutatok neked. 2 És nagy nemzetté teszlek téged, és megáldalak, és felmagasztalom nevedet, és áldott leszesz. 3 Megáldom a téged áldókat, és megátkozom a téged átkozókat, és tebenned megáldatnak a föld minden nemzetségei. 4 Kiköltözék tehát Ábrám, a mint parancsolta vala neki az Úr, és Lót vele méne; hetvenöt esztendős vala Ábrám, mikor Háránból kiköltözött. 5 És elvivé feleségét, Sárait, és testvére fiát, Lótot, és minden vagyonukat, melylyel bírnak vala, és a lelkeket, melyeket Háránban szerzettek volt; és kiköltözének, hogy Kanaán földére menjenek. És midőn oda jutottak, 6 átméne Ábrám a tartományon Szikem-helyig, a híres völgyig; akkor pedig e földön kananeusok valának. 7 Megjelene pedig az Úr Ábrámnak, és mondá neki: A te ivadékodnak adom e földet. Ki oltárt építe ott az Úrnak, ki megjelent vala neki. 8 És onnan átmenvén a hegyre, mely Bétel átellenében vala napkelet felől, felvoná ott sátorát, napnyugatra lévén Bétel, és napkeletre Hái; oltárt is építe ott az Úrnak, és segítségűl hívá az ő nevét. 9 És menten-méne Ábrám, és mindinkább délfelé tarta. 10 Azonban éhség lőn a földön, és Ábrám leméne Egyiptomba, hogy ott zarándokúl legyen; mert az éhség elhatalmazott vala a földön. 11 És mikor közel vala, hogy bémenjen Egyiptomba, mondá feleségének, Sárainak: Tudom, hogy szép asszony vagy, 12 és hogy az egyiptomiak, mikor meglátnak téged, azt fogják mondani: Ez ennek felesége; és engem megölnek, és téged megtartanak. 13 Mondjad azért, kérlek, hogy húgom vagy; hogy jó dolgom legyen miattad, és lelkem éljen kedvedért. 14 Midőn tehát Ábrám bement Egyiptomba, az egyiptomiak láták az asszonyt, hogy igen szép. 15 És a fejedelmek hírűl adák Fáraónak, és dicsérék őt előtte, és az asszony fölvéteték Fáraó házába. 16 Ábrámmal pedig jól bánának miatta. És valának neki juhai és ökrei és szamarai, szolgái és szolgálói, nőstény szamarai és tevéi. 17 De az Úr igen súlyos csapásokkal ostorozá meg Fáraót és házát Ábrám felesége, Sárai miatt. 18 És Fáraó hívá Ábrámot, és mondá neki: Mi dolog ez, a mit nekem cselekedtél? miért nem jelentetted meg, hogy ő feleséged? 19 Mi okra nézve mondottad húgodnak, hogy feleségűl vevém őt? Most tehát ime itt a feleséged, vidd őt, és menj el. 20 És parancsot ada Fáraó Ábrám iránt embereinek, és elkisérék őt és feleségét és mindent, a mije vala.