Mózes I. könyve. Genezis 16

1 De Sárai, Ábrám felesége nem szült vala magzatokat; hanem Ágár nevű egyiptomi szolgálója lévén, 2 mondá férjének: Ime megrekesztett engem az Úr, hogy ne szűljek; menj be szolgálómhoz, ha talán tőle nyerhetnék magzatokat. És miután kérésének engedett, 3 vevé Ágárt, egyiptomi szolgálóját, tíz esztendővel azután, hogy Kanaán földén kezdettek volt lakni, és feleségűl adá őt férjének. 4 Ki beméne hozzája. Amaz pedig látván, hogy fogant, megveté asszonyát. 5 És mondá Sárai Ábrámnak: Igaztalanúl cselekszel ellenem; én adtam kebeledbe szolgálómat, ki látván, hogy teherbe esett, megvet engem; az Úr tegyen itéletet közöttem és közötted. 6 Kinek felelvén Ábrám: Ime, úgymond, szolgálód kezedben vagyon, úgy bánjál vele, a mint tetszik. Ez tehát sanyargattatván Sáraitól, elfuta. 7 És midőn az Úr angyala a pusztában találta őt a vízforrásnál, mely Szúr útján a kietlenben vagyon, 8 mondá neki: Ágár, Sárai szolgálója! honnan jösz, és hová mégy? Ki felelé: Sárai asszonyom színe elől futok. 9 És mondá neki az Úr angyala: Térj vissza asszonyodhoz, és alázd meg magadat az ő keze alatt. 10 És ismét mondá: Megsokasítván megsokasítom ivadékodat, hogy a sokaság miatt meg nem számláltatik. 11 És azután: Ime, úgymond, fogantál, és fiat szülsz; annak nevét Izmaelnek híjad, mivelhogy az Úr meghallgatta nyomorúságodat. 12 Ez szilaj ember leszen, az ő keze mindenek ellen, és mindenek kezei őellene, és valamennyi atyjafiainak ellenében vonja fel sátorait. 13 Nevezé pedig az Úr nevét, ki vele szól vala: Te Isten! ki láttál engem. Mert ezt mondá: Bizonyára itt láttam hátát az engem látónak. 14 Annakokáért nevezé azon kutat, az élő kútjának, ki engem látott. Ez Kádesz és Barad között vagyon. 15 És Ágár fiat szüle Ábrámnak, ki annak nevét Izmaelnek hívá. 16 Nyolczvanhat esztendős vala Ábrám, mikor Ágár neki Izmaelt szülé.