Mózes I. könyve. Genezis 2

1 Elvégeztetének tehát az egek és a föld, és azoknak minden ékessége. 2 És befejezé Isten a hetedik napon munkáját, melyet alkotott vala; és megnyugovék a hetedik napon minden munkájától, melyet véghez vitt vala. 3 És megáldá a hetedik napot, és megszentelé azt: mert azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtett Isten, hogy elvégezze. 4 Ez az ég és föld eredete, mikor azok teremtettek, az napon, melyen alkotta az Úr Isten az eget és földet, 5 és a mezőnek minden vesszejét, mielőtt kijött a földből, és a tartománynak minden füvét, mielőtt kicsirázott, mert még nem bocsátott vala az Úr Isten esőt a földre, és nem volt ember, ki mívelje a földet: 6 hanem forrás jő vala fel a földből, megöntözvén a föld egész színét. 7 Alkota tehát az Úr Isten embert a föld agyagából, és orczájára lehellé az élet lehelletét, s így lőn az ember élő lénynyé. 8 Plántálta vala pedig az Úr Isten a gyönyörűség paradicsomát kezdettől, melybe helyezé az embert, a kit alkotott vala. 9 És nevele az Úr Isten a földből mindenféle, tekintetre szép, és ételre kellemes fát; az élet fáját is a paradicsom közepén, a jó és gonosz tudásának fáját. 10 És folyóvíz megyen vala ki a gyönyörűség helyéről a paradicsom megöntözésére, mely onnan négy főágra oszol. 11 Az egyiknek neve Fizon; ez az, mely körűlfolyja Hevilátnak minden földét, a hol arany terem, 12 és azon földnek aranya legjobb; ott találtatik bdellium és ónix-kő. 13 És a második folyóvíz neve Gehon; ez az, mely megkerűli Szerecsenországnak egész földét. 14 A harmadik folyóvíznek pedig neve Tigris; ez foly az assziriusok felé. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrates. 15 Vivé tehát az Úr Isten az embert, és helyezé őt a gyönyörűség paradicsomába, hogy mívelje és őrízze azt. 16 És parancsolá neki, mondván: A paradicsomnak minden fájáról egyél; 17 de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél; mert a mely nap arról eszel, halállal halsz meg. 18 Mondá még az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedűl lennie; teremtsünk neki hozzá hasonló segítőt. 19 Földből megalkotván tehát az Úr Isten a föld minden élő állatait és minden égi madarakat, vivé azokat Ádámhoz, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert minden élő lénynek az a neve, minek Ádám nevezte. 20 És nevökön neveze Ádám minden állatot és minden madarat és minden földi vadat. De Ádámnak nem találtaték hozzá hasonló segítő. 21 Bocsáta azért az Úr Isten mély álmot Ádámra; és mikor elaludt vala, vőn egyet az ő oldalcsontaiból, és húst tőn helyébe. 22 És az Úr Isten az oldalcsontot, melyet Ádámból vett vala, asszonynyá alkotá, és vivé őt Ádámhoz.

23 És mondá Ádám: Ez mostan csont az én csontaimból, és hús az én húsomból; ez férfiúinak hívatik, mert férfiúból vétetett. 24 Annakokáért elhagyja ember atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, és lesznek ketten egy testben. 25 Mind a kettő pedig mezítelen vala, Ádám tudniillik és felesége, és nem szégyenlik vala.