Mózes I. könyve. Genezis 24

1 Ábrahám pedig öreg és élemedett vala, és az Úr megáldotta volt őt mindenekben. 2 És mondá háza idősb szolgájának, ki felügyel vala mindenre, a mije vala; Tedd tomporom alá kezedet, 3 hogy megeskesselek az Úrra, a menny és föld Istenére, hogy ne végy fiamnak feleséget a kananeusok leányai közől, kik között lakom; 4 hanem az én honomba rokonságomhoz menj, és onnan végy feleséget fiamnak, Izsáknak. 5 Felelé a szolga: Ha el nem akar jőni velem az asszony e földre, vissza kell-e vinnem fiadat azon helyre, melyből te kiköltöztél? 6 És mondá Ábrahám: Távol legyen, hogy valaha fiamat oda visszavigyed. 7 A mennynek Ura Istene, ki engem kihozott atyám házából és születésem földéről, a ki szólott hozzám, és megesküdött nekem, mondván: a te ivadékodnak adom e földet; – ő elküldi angyalát előtted, és onnan végy fiamnak feleséget. 8 Ha pedig az asszony téged nem akar követni, nem fogsz köteleztetni az esküvés által; csakhogy fiamat oda vissza ne vigyed. 9 A szolga tehát urának, Ábrahámnak, tompora alá tevé kezét, és megesküvék neki ezen dologra. 10 És vőn tíz tevét ura csordájából, és elméne, minden javaiból vivén magával, és elindulván, méne Mezopotámiába, Nákor városába. 11 És midőn a tevéket lenyugtatta a városon kivűl, a vízkút mellett, este, azon idő tájban, mikor az asszonyok ki szoktak menni, vizet meríteni, mondá: 12 Uram! az én uramnak, Ábrahámnak Istene! kérlek jőj ma elém, és tégy irgalmasságot az én urammal, Ábrahámmal. 13 Ime én a vízforrás mellett állok, és e város lakóinak leányai kijőnek vizet meríteni. 14 Azért a leányzó, kinek én mondandom: hajtsd meg vedredet, hogy igyam, – és ezt feleli: Igyál, sőt még tevéidet is megitatom: – ő az, kit Izsáknak a te szolgádnak rendeltél, és erről ismerem meg, hogy irgalmasságot tettél az én urammal. 15 Még el sem végezte volt magában a szókat, és íme Rebekka jő vala ki, leánya Bátuelnek, ki Nákornak, Ábrahám testvérének Melka feleségétől fia vala, – veder lévén vállán,

16 igen ékes leányzó és szépséges szűz, és férfiútól még meg nem ismert; leméne pedig a forráshoz, és megtölté vedrét, és visszaméne. 17 És eléje jőve a szolga és mondá: Adj egy kevés vizet innom vedredből. 18 Ki felelé: Igyál, uram! és hamar leereszté karjára a vedret, és inni ada neki. 19 És miután ivott, hozzá tevé: Sőt tevéidnek is merítek vizet, míglen mind isznak. 20 És a vedret kiöntvén a válúba, visszafuta a kúthoz, hogy vizet merítsen; és merítvén, valamennyi tevének ada. 21 Amaz pedig hallgatva szemléli vala őt, tudni akarván: vajjon az Úr szerencséssé tette-e útját vagy sem? 22 Minekutána pedig ittak a tevék, elévőn a férfiú két siklust nyomó arany fülfüggőket, és tíz siklusnyi nehéz, ugyanannyi karpereczeket, 23 és mondá neki: Ki leánya vagy? mondd meg nekem; van-e atyád házában maradásra való hely? 24 Ki felelé: Bátuel leánya vagyok, Melka fiáé, kit szült vala Nákornak. 25 És hozzá tevé, mondván: Polyva és széna igen sok van nálunk, és tágas hely maradásra. 26 Meghajtá magát az ember, és imádá az Urat, 27 mondván: Áldott az Úr, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, ki el nem vonta irgalmasságát és igazmondását uramtól, és egyenes úton vezérlett engem az én uram atyjafiának házába. 28 Elfuta tehát a leányzó, és hírűl vivé anyja házába mindazt, a miket hallott vala. 29 Vala pedig Rebekkának Lábán nevű fitestvére, ki gyorsan kiméne az emberhez, hol a forrás vala. 30 És midőn látta a fülfüggőket és karpereczeket húgának kezeiben, és hallotta minden szavait, a mint beszélé: Ezeket mondotta nekem az ember, – a férfiúhoz jöve, ki a tevék mellett áll vala, közel a vizforráshoz, 31 és mondá neki: Jer be, Úrnak áldottja, miért állasz itt künn? szállást készítettem, és helyet a tevéknek. 32 És bevezeté őt a szállásra, és a terhet leszedé a tevékről, és polyvát és szénát ada, és vizet az ő lábainak megmosására és a férfiakénak, kik vele jöttek vala. 33 És kenyér téteték eléje. De ő mondá: Nem eszem, míg beszédemet el nem mondom. Felelé neki: Mondd el. 34 Ő pedig: Ábrahám szolgája vagyok, úgymond, 35 és az Úr igen megáldotta az én uramat, és felmagasztaltatott, és adott neki juhokat és ökröket, ezüstöt és aranyat, szolgákat és szolgálókat, tevéket és szamarakat. 36 És uram felesége, Sára, fiat szült uramnak vénségében; és annak adá mind, a mije volt. 37 És megesketett engem uram, mondván: Ne végy fiamnak feleséget a kananeusok leányai közől, kiknek földén lakom; 38 hanem atyám házához menj, és rokonságomból végy fiamnak feleséget. 39 Én pedig feleltem uramnak: Hátha el nem akar velem jőni az asszony? 40 Az Úr, ugymond ő, kinek színe előtt járok, angyalát küldi veled, és vezérelni fog utadon, és feleséget veszesz fiamnak az én rokonságomból s atyám házából. 41 Föl lészsz mentve átkomtól, ha rokonaimhoz menendesz, és nem adják neked. 42 Ma tehát a vízforráshoz jövék, és mondám: Uram! Istene uramnak, Ábrahámnak! ha vezérletted útamat, melyen most járok, 43 ime, a vízforrás mellett állok; és ha a leányzó, ki vizet jő ki meríteni, hallandja tőlem: Adj egy kevés vizet innom vedredből; 44 és azt mondandja nekem: Te is igyál, tevéidnek is merítek: ez azon asszony, kit az Úr az én uram fiának rendelt. 45 És midőn ezeket hallgatva magamban forgattam, megjelene Rebekka, jövén a vederrel, melyet vállán visz vala; és leméne a forráshoz, és vizet meríte. És mondám neki: Adj egy keveset innom. 46 Ő sietvén, leereszté válláról a vedret, és mondá nekem: Te is igyál, s tevéidnek is italt adok. Ittam, és a tevéket is megitatta. 47 És kérdém őt, s mondám: ki leánya vagy? ő felelé: Bátuelé, Nákor fiáé, kit Melka szült vala neki. Felfüggesztém tehát a fülfüggőket orczája ékesítésére, és kezeire tevém a karpereczeket. 48 És leborúlván, imádám az Urat, áldván az én uramnak, Ábrahámnak Urát Istenét, ki egyenes úton vezetett engem, hogy uram atyjafiának leányát vegyem az ő fiának feleségűl. 49 Azért, ha kegyességet és igazságot akartok tenni urammal, adjátok tudtomra; ha pedig máskép tetszik, azt is mondjátok meg nekem, hogy jobbra vagy balra menjek. 50 És felelének Lábán és Bátuel: E dolog az Úrtól jött; mi semmi egyebet nem szólhatunk veled, csak a mi neki tetszik. 51 Ime Rebekka előtted vagyon, vidd el őt, és menj el, és legyen felesége a te urad fiának, a mint szólott az Úr. 52 Mikor ezt hallotta Ábrahám szolgája, leborúlván a földre, imádá az Urat. 53 És elővévén az ezüst és arany-edényeket és ruhákat, Rebekkának adá azokat ajándékúl, az ő testvéreinek és anyjának is ada ajándékokat. 54 Lakomához kezdvén, s együtt evén és iván, ott maradának. Reggel pedig fölkelvén, mondá a szolga: Bocsássatok el engem, hogy menjek uramhoz. 55 És felelének atyafiai és anyja: Maradjon a leányzó legalább csak tíz napig nálunk; azután elmehet. 56 Ne tartóztassatok, úgymond, engem, mert az Úr vezérlette utamat, bocsássatok el, hogy menjek uramhoz. 57 És mondának: Híjuk elé a leányzót, és kérdjük meg akaratját? 58 És midőn a hívásra eléjött, tudakozák: El akarsz-e menni ez emberrel? Ő mondá: Elmegyek. 59 Elbocsáták tehát őt és dajkáját, és Ábrahám szolgáját és úti társait, 60 jó szerencsét kivánván húguknak, és mondván: A mi húgunk vagy, növekedjél ezernyi ezerré, és bírja ivadékod ellenségeinek kapuit. 61 S így Rebekka és az ő leányai felülvén a tevékre, követék a férfiút, ki urához sietve tére vissza. 62 Az időben pedig Izsák azon úton járkál vala, mely az úgynevezett élőnek és látónak kútjához vezet; mert a délfelé fekvő földön lakik vala. 63 És kiment volt a mezőre elmélkedni a nap enyészete felé; és midőn fölemelte szemeit, távolról látá jőni a tevéket. 64 Rebekka is látván Izsákot, leszálla a tevéről,

65 és mondá a szolgának: Kicsoda azon ember, ki a mezőn elénk jő? És mondá neki: Az az én uram. Ő pedig hamar vévén a palástot, befödé magát. 66 A szolga pedig mindent, a mit végbe vitt vala, elbeszéle Izsáknak. 67 Ki bevivé őt Sárának, az ő anyjának sátorába, és feleségűl vevé őt, és annyira szereté őt, hogy fájdalma, mely anyjának halála miatt történt vala, megenyhűle.