Mózes I. könyve. Genezis 26

Izsák vándorlása. Esau házassága.

Éhség támadván pedig a földön ama terméketlenség után, mely Ábrahám napjaiban történt vala, elméne Izsák a filiszteusok királyához, Abimelekhez, Gerarába. És megjelene az Úr neki, és mondá: Ne menj le Egyiptomba, hanem maradj ama földön, melyet mondok neked. És lakjál azon zarándokúl, és veled leszek, és megáldalak; mert neked és ivadékodnak adom mind e tartományokat, beteljesítvén az esküvést, melyet atyádnak, Ábrahámnak fogadtam. És megsokasítom ivadékodat, mint az ég csillagait, és utódaidnak adom mind e tartományokat, és a te ivadékodban megáldatnak a föld minden népei, azért, hogy Ábrahám engedelmeskedett szavamnak, és megőrizte parancsolataimat s meghagyásaimat, és a szertartásokat és törvényeket megtartotta. Izsák tehát Gerarában marada. Ki midőn felesége felől kérdeztetett azon hely embereitől, felelé: Ez húgom. Mert fél vala megvallani, hogy az ő házastársa, attól tartván, netalán megöljék őt annak szépsége miatt. És miután sok napok teltek el, hogy ott tartózkodik vala, a filiszteusok királya, Abimelek kitekintvén az ablakon, látá őt enyelegni feleségével, Rebekkával. És hivatván őt, mondá: Nyilván való, hogy ez feleséged; miért hazudtad, hogy húgod? Felelé: Féltem, nehogy meghaljak miatta. És mondá Abimelek: Miért csaltál meg bennünket? Közösűlhetett volna valaki a nép közől feleségeddel, és nagy bűnt hoztál volna ránk. És parancsolá az egész népnek, mondván: A ki ez ember feleségét illeti, halállal hal meg. Izsák pedig vete ama földön, és százannyit nyere azon esztendőben; mert az Úr megáldá őt. És az ember meggazdagúla, mindinkább gyarapodván és növekedvén, míglen fölötte tehetőssé lőn. És bír vala igen számos juhokkal és marhákkal és sok cseléddel. Ezért irigykedvén rá a filiszteusok, mind a kutakat, melyeket az ő atyja, Ábrahám szolgái ástak vala az időben, behányák, földdel betöltvén, elannyira, hogy maga Abimelek mondá Izsáknak: Távozzál el tőlünk, mert sokkal hatalmasabb lettél nálunknál. És onnan elindúla, hogy Gerara patakjához menjen, és ott lakjék. Ismét más kutakat ása fel, melyeket az ő atyja, Ábrahám szolgái ástak, és melyeket annak holta után a filiszteusok egykor behánytak vala; és azon nevekkel nevezé el azokat, melyeken azelőtt atyja hitta vala. És ásának a völgyben, és élő vízforrást találának. De ott is versengének a gerarai pásztorok Izsák pásztoraival, mondván: Miénk a víz. Annakokáért az ott történt dolgok miatt nevezé a kutat versengésnek. Ásának pedig még más kutat is, és azért is háborgának, és nevezé azt ellenkezésnek. Elmenvén onnét, más kutat ása, melyért nem vetekedének, azért nevezé azt térségnek, mondván: Most terjesztett ki minket az Úr, és szaporodni engedett a földön. Fölméne pedig azon helyről Berszabéba, hol az Úr neki megjelene, azon éjjel mondván: Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak Istene, ne félj, mert veled vagyok; megáldalak téged, és megsokasítom ivadékodat az én szolgámért, Ábrahámért. Oltárt építe azért ott; és segítségűl híván az Úr nevét, kiterjeszté sátorát, és megparancsolá szolgáinak, hogy kutat ássanak. Mely helyre mikor kijöttek Gerarából Abimelek és barátja, Okozát, és Fikol, a vitézek hadnagya, szóla nekik Izsák: Minek jöttetek hozzám, oly emberhez, kit gyülöltök, és kiűztetek tőletek? Kik felelének: Láttuk veled lenni az Urat, és azért mondottuk: Legyen esküvés közöttünk, és szerezzünk szövetséget; hogy semmi gonoszt ne mívelj nekünk, valamint mi sem illettünk semmit tieid közől, sem nem cselekedtünk, a mi téged megsértene; hanem békeségben elbocsátottunk, öregbűlve az Úr áldásával. Lakomát szerze tehát nekik, és az étel s ital után, fölkelvén reggel, megesküvének egymásnak; és elbocsátá őket Izsák békeségben lakhelyökre. S íme épen azon nap jövének Izsák szolgái, hírt hozván neki a kút felől, melyet ástak vala, és mondván: Találtunk vizet. Onnan nevezé azt bőségnek, és a város Berszabénak nevezteték mind e mai napig. Esau pedig negyven esztendős lévén, feleségűl vevé Juditot, a heteus Béri leányát, és Bászemátot, Elon leányát, ugyanazon helyről; kik mindketten megbántották vala Izsák és Rebekka szivét.

Idézi 6