Mózes I. könyve. Genezis 27

1 Megöregedék pedig Izsák, és meghomályosodának szemei, és nem láthat vala; és szólítá öregebbik fiát, Esaut, és mondá neki: Fiam! Ki felelé: Jelen vagyok. 2 Kinek az atya: Látod, úgymond, hogy megvénűltem, és nem tudom halálom napját. 3 Vedd fegyvereidet, a tegzet és kézíjat, és menj ki; és ha vadászással valamit nyersz, 4 készíts abból nekem étket, a mint tudod, hogy szeretem, és hozd elé, hogy egyem; és áldjon meg téged az én lelkem, mielőtt meghaljak. 5 A mit midőn hallott Rebekka, és amaz a mezőre ment, hogy atyjának meghagyását teljesítse, 6 mondá fiának, Jákobnak: Hallám hogy atyád Esau bátyáddal szóla, és mondá neki: 7 Hozz nekem a te vadászatodból, és csinálj étket, hogy egyem, és megáldjalak téged az Úr előtt, minekelőtte meghaljak. 8 Most azért, fiam, engedj tanácsomnak. 9 és elmenvén a nyájhoz, a legjobb két gödölyét hozd el nekem, hogy azokból atyádnak étket készítsek, a mineműt örömest eszik. 10 A mit mikor beviszesz, és megeszi, áldjon meg téged, mielőtt meghaljon. 11 Kinek ő felelé: Tudod, hogy Esau bátyám szőrös, és én sima vagyok; 12 ha megtapogat engem atyám, és észreveszi, félek, netalán azt vélje, hogy őt ki akartam játszani, és átkot vonjak magamra áldás helyett. 13 Kinek anyja: Rajtam legyen, úgymond, ez az átok, fiam! csak fogadd szavamat, és elmenvén, hozz a mit mondottam. 14 Elméne ő, és elhozá, és anyjának adá. Ki étket készíte, a mint tudja vala, hogy atyja szereti. 15 És Esaunak igen jó ruháiba, melyek otthon nála valának, felöltözteté őt, 16 és a gödölyék bőröcskéit kezei körűl tevé, és mezítelen nyakát befödé. 17 És oda adá az étket és kenyeret, melyet sütött vala. 18 Miket bevivén, mondá: Atyám! Ő pedig felelé: Hallom. Ki vagy te? fiam! 19 És mondá Jákob: Én vagyok a te elsőszülötted, Esau; úgy cselekedtem, a mint parancsoltad nekem; kelj fel, ülj le, s egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked. 20 És Izsák mondá ismét fiának: Miképen találhattál ily hamar? fiam! Ki felelé: Isten akaratja volt, hogy hamar elém jőjön, a mit akartam. 21 És mondá Izsák: Járúlj ide, fiam! hadd tapogassalak meg, és próbáljam meg: ha te vagy e fiam, Esau, vagy nem?

22 Ki atyjához járúla, és megtapogatván őt Izsák, mondá: A szó ugyan Jákob szava, de a kezek Esau kezei. 23 És nem ismeré meg őt, mert a szőrös kezek az öregebbikéhez valának hasonlatosak. Megáldván tehát őt, 24 mondá: Te vagy-e fiam, Esau? Felelé: Én vagyok. 25 Ő pedig: Hozd elé, ugymond, nekem a te vadászatodból való étket, fiam, hogy áldjon meg téged az én lelkem. Mit oda vivén, miután megette, bort is nyujta neki; melyet megiván, 26 mondá neki: Járúlj hozzám, és adj csókot nekem, fiam! 27 Oda járúla, és megcsókolá őt. És mihelyest megérzé ruháinak jóillatát, megáldván őt, mondá: Ime az én fiam illata, mint a teljes mező illata, melyet az Úr megáldott. 28 Adjon neked Isten az ég harmatából s a föld kövérségéből gabona- és bor-bőséget. 29 És népek szolgáljanak neked, és nemzetségek hajoljanak meg előtted; légy ura atyádfiainak, és borúljanak eléd anyád fiai. A ki téged megátkoz, átkozott legyen; és a ki téged megáld, teljék meg áldásokkal. 30 Alig végezte el beszédét Izsák, és ment ki Jákob, eléjöve Esau, 31 és a vadászatból főzött étket bevivé atyjának, mondván: Kelj föl, atyám! és egyél fiad vadászatából, hogy áldjon meg engem a te lelked. 32 És mondá neki Izsák: Hát ki vagy te? Felelé: Én vagyok a te elsőszülött fiad, Esau. 33 Elijede Izsák, fölötte álmélkodván, és mintsem hihető volna, nagyobb csodálkozással mondá: Kicsoda tehát amaz, ki előbb a fogott vadat hozta nekem, és ettem mindenekből, mielőtt te jöttél? Én megáldottam őt, és áldott leszen. 34 Esau hallván atyja beszédét, nagy kiáltással elordítá magát, és elkeseredve mondá: Áldj meg engem is, atyám! 35 Ki mondá: Eljött öcséd álnokúl, és elvette áldásodat. 36 Ő pedig hozzá tevé: Igazán hivatott Jákobnak az ő neve: mert íme másodízben csalt meg engem; elsőszülöttségemet vette el azelőtt, és most másodszor alattomban elragadta áldásomat. És ismét mondá atyjának: Nem tartottál-e föl nekem is áldást? 37 Felelé Izsák: Uraddá tettem őt, és minden atyjafiait szolgálata alá vetettem; gabonával és borral elláttam őt; ezután hát, fiam, mit cselekedjem veled? 38 Mondá neki Esau: Csak egy áldásod vagyon-e? Atyám! kérlek, áldj meg engemet is. És mivel nagy jajgatással, síra, 39 megindulván rajta Izsák, mondá neki: A föld kövérségében és az ég harmatában onnan felűl 40 leszen áldásod. Fegyver után élsz, és öcsédnek szolgálsz; és eljön az idő, midőn lerázod és leoldod nyakadról az ő igáját. 41 Azért Esau mindenkor gyűlöli vala Jákobot azon áldás miatt, melylyel őt atyja megáldotta volt; és mondá szivében: Eljőnek a gyásznapok atyám után; és megölöm öcsémet, Jákobot. 42 Hirűl vivék ezt Rebekkának; ki elküldvén, és hivatván fiát, Jákobot, mondá neki: Ime bátyád, Esau, fenyeget, hogy téged megöl. 43 Most azért, fiam, halljad az én szómat, és fölkelvén, fuss Lábánhoz, bátyámhoz Háránba, 44 és lakjál nála egy ideig, mig bátyád dühössége lecsöndesedik, 45 és boszankodása megszűnik, és elfeledkezik azokról, miket ellene cselekedtél; azután elküldök érted, és onnan ide hozatlak. Miért fosztatnám meg egy nap mind a két fiamtól? 46 És Rebekka mondá Izsáknak: Megúntam életemet Het leányai miatt; ha Jákob ezen föld nemzetéből vesz feleséget, nem kivánok élni.