Mózes I. könyve. Genezis 29

Jákob házassága Liával és Rákellel.

Az itteni kiadások e fejezet egyes versei között más-más tagmondatnál húzzák meg a határt, így egy hivatkozás a rossz mondat mellé kerülhet.

1 Elmenvén tehát Jákob, a napkeleti földre juta. 2 És láta egy kutat a mezőn, és mellette három heverő juhnyájat; mert abból itatják vala a barmokat, s annak száját nagy kővel zárják vala be. 3 És szokás vala, hogy mikor a juhok mind egybegyűjtettek, elhengeríték a követ, és megitatván a nyájakat, ismét a kút szájára tevék. 4 És mondá a pásztoroknak: Atyámfiai! honnan valók vagytok? Kik felelének: Háránból. 5 És kérdvén őket, mondá: Ismeritek-e Lábánt, Nákor fiát? Felelének: Ismerjük. 6 Egészségben van-e? úgymond. Egészségben van, felelék; és ime leánya, Rákel, amott jő nyájával. 7 És mondá Jákob: Még jól fön jár a nap, és még nincs ideje, hogy a nyájak behajtassanak az aklokba; itassátok meg előbb a juhokat, és úgy hajtsátok vissza legelőre. 8 Kik felelének: Nem cselekedhetjük, míg a barmok mind össze nem gyűlnek, s a követ el nem mozdítjuk a kút szájáról, hogy megitassuk a nyájakat. 9 Még beszélgetnek vala, és ime jőve Rákel, atyja juhaival, mert a nyájat ő legelteti vala. 10 Kit mikor meglátott Jákob, tudván, hogy anyja bátyjának leánya, és hogy a juhnyáj Lábáné, az ő anyja bátyjáé, elhengeríté a követ, melylyel a kút el vala zárva. 11 És megitatván a nyájat, megcsókolá őt, és fennszóval síra, 12 és kijelenté neki, hogy az ő atyjának öcscse, és Rebekkának fia. Amaz pedig sietvén, hirűl vivé ezt atyjának. 13 Ki mikor hallotta, hogy húgának fia, Jákob, jött oda, eléje futa, és megölelvén őt, és megcsókolván, bevivé házába. Hallván pedig az út okait, 14 felelé: Én tetemem vagy és én testem. És miután egy hónap eltelt, 15 mondá neki: Vajjon, mivel atyámfia vagy, ingyen szolgálsz-e nekem? mondd meg, mi legyen jutalmad? 16 Vala pedig két leánya, a nagyobbiknak neve Lia, a kisebbik pedig Rákelnek neveztetik vala. 17 De Lia könyező szemű vala; Rákel pedig arczra szép, és tekintetre gyönyörű. 18 Ezt megszeretvén Jákob, mondá: Hét esztendeig szolgálok neked kisebbik leányodért Rákelért. 19 Felelé Lábán: Jobb, hogy őt neked adjam, mint más férfiúnak; maradj nálam.

20 Jákob tehát hét esztendeig szolgála Rákelért, és azok kevés napoknak látszanak vala neki a szeretet nagyvolta miatt. 21 És mondá Lábánnak: Add nekem feleségemet, mert immár az idő kitelt, hogy bemenjek hozzája. 22 Ki barátainak sokaságát lakomára híván, menyekzőt szerze. 23 És este, leányai közől, Liát vivé be hozzája, 24 adván leányának Zelfa nevű szolgálót. Mikor hozzá Jákob szokás szerint bement, megviradván, látá, hogy Lia. 25 És mondá ipának: Mi ez, a mit cselekedni akartál? nemde Rákelért szolgáltam neked? miért csaltál meg engem? 26 Felelé Lábán: Nem szokás nálunk, hogy elébb a kisebbiket adjuk férjhez. 27 Töltsd be ezen menyekzői napok hetét, és amazt is neked adom a fáradozásért, melylyel nekem még más hét esztendeig fogsz szolgálni. 28 Megnyugovék akaratján, és a hetet eltöltvén, Rákelt feleségűl vevé, 29 Kihez atyja Bálát adá szolgálóúl. 30 És végre hozzájutván az ohajtott menyekzőhöz, az elsőnél többre becsülé az utóbbinak szerelmét, szolgálván nála még más hét esztendeig. 31 Látván pedig az Úr, hogy megveti Liát, megnyitá az ő méhét; nővére magtalan maradván. 32 És foganván, fiat szüle, és hivá annak nevét Rúbennek mondván: Tekintett az Úr megaláztatásomra; most férjem szeretni fog engem. 33 És ismét fogana, és fiat szüle, s mondá: Mivel az Úr hallotta, hogy megvettettem, azért adta nekem ezt is; és hivá annak nevét Simeonnak. 34 És harmadszor fogana, és szüle más fiat, és mondá: Most már hozzám ragaszkodik férjem, mivelhogy három fiat szültem neki; és azért hívá annak nevét Lévinek. 35 Negyedszer fogana, és fiat szüle, és mondá: Most hálát adok az Úrnak! és azért nevezé azt Júdának; és szülni megszűne.