Mózes I. könyve. Genezis 30

1 Látván pedig Rákel, hogy ő magtalan, irigykedék nénjére, és mondá férjének: Adj nekem magzatokat, különben meghalok. 2 Kire megharagudván Jákob, felelé: Vajjon Isten gyanánt vagyok-e én, ki téged megfosztott méhed gyümölcsétől? 3 Ő pedig: Itt van, úgymond, szolgálóm Bála, menj be hozzája, hogy szüljön térdeimen, és legyenek tőle fiaim. 4 És neki adá Bálát házasságra; 5 ki, miután a férfi hozzája bement, fogana, és fiat szüle. 6 És mondá Rákel: Itéletet tett nekem az Úr, és meghallgatta szómat, fiat adván nekem, és azért hivá annak nevét Dánnak. 7 És Bála ismét foganván, másikat szüle; 8 s ezért mondá Rákel: Nénémmel az Isten viaskodásba hozott engem, és győztem; és nevezé azt Neftalinak. 9 Észrevévén Lia, hogy szűlni megszűnt, szolgálóját, Zelfát adá férjének. 10 Ki foganván és fiat szülvén, 11 mondá: Szerencsésen! és azért hivá annak nevét Gádnak. 12 Zelfa másikat is szüle. 13 És mondá Lia: Ez boldogságomra van! mert boldognak mondanak engem az asszonyok. Azért nevezé őt Ásernek. 14 Kimenvén pedig Rúben buzaaratás idején a mezőre, talála nadragulyát, s azt anyjának, Liának elhozá. És mondá Rákel: Adj nekem fiad nadragulyáiból. 15 Amaz felelé: Nem elég-e neked, hogy férjemet tőlem elvetted, hanem még fiam nadragulyáit is el akarod-e venni? Mondá Rákel: Háljon veled ez éjjel, fiad nadragulyáiért. 16 És Jákob este felé visszatérvén a mezőről, kiméne eléje Lia, és mondá: Énhozzám jőj be, mert bérben vettelek meg téged fiam nadragulyáiért. És vele hála azon éjjel. 17 És Isten meghallgatá könyörgését, és fogana, és szülé ötödik fiát, 18 és mondá: Jutalmat adott nekem az Isten, mivelhogy szolgálómat férjemnek adtam, és nevezé annak nevét Isszakarnak. 19 Újra foganván Lia, szülé hatodik fiát, 20 és mondá: Megajándékozott engem Isten jó ajándékkal; ezúttal is velem lesz férjem, mivelhogy hat fiat szültem neki; és azért nevezé annak nevét Zabulonnak. 21 Ki után Dína nevű leányzót szüle. 22 Megemlékezvén az Úr Rákelről is, meghallgatá őt, és megnyitá méhét. 23 Ki fogana, és fiat szűle, mondván: Elvette Isten gyalázatomat. 24 És hivá annak nevét Józsefnek, mondván: Adjon ehhez nekem az Úr más fiat is. 25 József születése után pedig mondá Jákob az ő ipának: Bocsáss el engem, hogy hazámba s földemre visszatérjek. 26 Add nekem feleségeimet és magzataimat, kikért szolgáltam neked, hadd menjek el; te tudod a szolgálatot, melylyel szolgáltam neked. 27 Mondá neki Lábán: Találjak kedvet színed előtt; tapasztalásból tanultam meg, hogy Isten éretted megáldott engem. 28 Határozd meg jutalmadat, melyet neked adjak. 29 Ő pedig felelé: Te tudod, mi módon szolgáltam neked, és mennyi lett jószágod kezeimben. 30 Kevesed volt, mielőtt hozzád jöttem, és most gazdaggá lettél, és az Úr megáldott téged bejövetelem óta. Méltó tehát, hogy egyszer házamról is gondoskodjam. 31 És mondá Lábán: Mit adjak neked? Ő pedig mondá: Semmit sem akarok; hanem ha megcselekszed, a mit kérek, ismét legeltetem és őrzöm juhaidat. 32 Kerítsd össze minden nyájadat, és válaszsz el minden tarka és pettegetett gyapjas juhot; és a mely fekete és szeplős és tarka leend, mind a juhok mind a kecskék között, az én bérem legyen. 33 És ez maholnap igazságomat bizonyítsa, ha eljön az idő, melyet te rendelsz; és a mely csak nem lesz tarka és szeplős és fekete mind juhok s mind a kecskék között, lopásról vádoljon engem. 34 És mondá Lábán: Helybenhagyom, a mit kérsz. 35 És azon nap elválasztá a tarka és szeplős kecskéket és juhokat, bakokat és kosokat; az egész egyszínű nyájat pedig, vagyis a fehér és fekete gyapjast fiai kezébe adá. 36 És háromnapi járó távolságot vete önmaga és veje között, ki az ő többi nyájait legelteti vala. 37 Jákob tehát zöld nyárfa- és mandola- és juharfa-vesszőket vévén, egy részben lehéjazá azokat; és levonatván a héj, azokon, melyek lehéjazva valának, kitűnék a fehérség, azok pedig, melyek egészek valának, zöldek maradának, és e módon tarkaszinűek lőnek. 38 És azokat a válúkba tevé, a hová víz töltetik vala, hogy mikor a nyájak eljőnek az italra, szemeik előtt legyenek a vesszők, s ezekre nézvén, foganjanak. 39 És úgy lőn, hogy a fajzás hevében a vesszőket szemlélék a juhok, és szeplőseket és tarkákat és különböző színnel pettegetetteket ellének. 40 És elválasztá Jákob a nyájat, és a vesszőket a válukba tevé a kosok szeme elé; a fejérek és feketék mind Lábánéi valának; a többi pedig Jákobé, elválasztva lévén a nyájak egymástól. 41 Annakokáért mikor első időben bocsáttatnak vala össze a juhok, Jákob a vesszőket az itató-válúkba teszi vala a kosok és juhok szemei elé, hogy azokra nézvén, foganjanak. 42 De mikor a késő egybeeresztés vala és utolsó foganás, nem teszi vala oda azokat. E szerint a késő ellések Lábánnak, a kora időbeliek pedig Jákobnak jutának. 43 És az ember fölötte meggazdagodék, és valának neki sok nyájai, szolgálói és szolgái, tevéi és szamarai.