Mózes I. könyve. Genezis 32

1 Lábán pedig éjjel fölkelvén, megcsókolá fiait és leányait, és megáldá őket, és visszatére lakhelyére. 2 Jákob is tovább méne kezdett útján, és az Isten angyalai jövének eléje. 3 Kiket mikor meglátott, mondá: Isten tábora ez, és hivá azon hely nevét Mahanaimnak azaz táboroknak. 4 Külde pedig követeket is maga előtt bátyjához, Esauhoz, Szeir földére, Edom tartományába, 5 és parancsolá azoknak, mondván: Igy szóljatok az én uramnak, Esaunak: Ezeket mondja öcséd, Jákob: Lábánnál tartózkodtam, és nála voltam a jelen napig. 6 Vannak ökreim és szamaraim és juhaim, szolgáim és szolgálóim; és most követséget küldök uramhoz, hogy kedvet találjak szemeid előtt. 7 És visszatérének a követek Jákobhoz, mondván: Elmentünk bátyádhoz, Esauhoz, és ő íme eléd siet négyszáz emberrel. 8 Igen megfélemlék Jákob, és aggódván, elosztá népét, mely vele vala, a nyájakat is és juhokat, az ökröket és tevéket két seregre, 9 mondván: Ha Esau egyik seregre jövend, s azt megveri, a másik sereg, mely hátra van, megszabadúl.

10 És mondá Jákob: Atyám, Ábrahám Istene! és atyám, Izsák Istene! Uram! ki azt mondottad nekem: Térj vissza földedre és születésed helyére, és jót teszek veled; 11 csekélyebb vagyok minden irgalmadnál és hívségednél, melyeket szolgádon teljesítettél. Botommal mentem át e Jordánon, és most két sereggel jövök vissza. 12 Ments meg engemet bátyám, Esau kezéből, mert igen félek tőle, nehogy eljövén, az anyát a fiakkal együtt elveszítse. 13 Te mondád, hogy jót teszesz velem, és kiterjeszted ivadékomat, mint a tenger fövenyét, mely a sokaság miatt meg nem számláltathatik. 14 És miután ott hált azon éjjel, abból, mije vala, ajándékokat választa bátyjának, Esaunak, 15 kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz juhot és húsz kost, 16 harmincz szoptató tevét csikóikkal, negyven tehenet és húsz bikát, húsz nőstényszamarat és ezek tíz vemhét. 17 És elkülde szolgái által minden nyájat külön, és mondá szolgáinak: Menjetek előttem, és legyen köz egyik és másik nyáj között. 18 És parancsolá az elsőnek, mondván: Ha elétalálod bátyámat, Esaut, és kérdez téged: Kié vagy, s hova mégy, vagy kié, a miket hajtasz? 19 feleljed: A te szolgádé, Jákobé, ajándékokat küld az én uramnak, Esaunak, maga is utánunk jő. 20 Hasonló parancsot ada a másodiknak és harmadiknak és mindazoknak, kik a nyájak után mennek vala, mondván: Ez igékkel szóljatok Esaunak, midőn vele találkoztok; 21 és adjátok hozzá: Szolgád, Jákob maga is követi utunkat, mert azt mondotta: Megengesztelem őt az előre menő ajándékokkal, és azután látom meg őt, talán megengesztelődik irántam. 22 Az ajándékok tehát előre menének, ő pedig a táborban marada azon éjjel. 23 És miután korán fölkelt, vevé két feleségét és a két szolgálót tizenegy fiával együtt, és átméne Jábok révén, 24 és átvivén mindeneket, mik hozzá tartoznak vala,

25 egyedűl marada; és íme egy férfiú küszködék vele egész reggelig. 26 Ki midőn látta, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté az ő csípőjének inát, s ez mindjárt megszárada. 27 És mondá neki: Bocsáss el engem, mert immár feljön a hajnal. Felelé: Nem bocsátalak el, míg meg nem áldasz engem. 28 Mondá azért: Mi a neved? Felelé: Jákob. 29 Amaz pedig: Ezentúl, úgymond, neved nem Jákobnak neveztetik, hanem Izraelnek; mert ha Isten ellen erős voltál, mennyivel inkább győzedelmes leszesz az emberek ellen. 30 Kérdé őt Jákob: Mondd meg nekem, mi néven neveztetel? Felelé amaz: Miért kérdezed nevemet? És megáldá őt ugyanazon helyen. 31 És hivá Jákob azon hely nevét Fánuelnek, mondván: Láttam az Istent színről színre, és megszabadúlt az én lelkem. 32 És azonnal feljöve előtte a nap, mihelyt túl méne Fánuelen; ő pedig sántít vala lábára. 33 Azért nem eszik az inat Izrael fiai, mely megszáradott Jákob csípőjében, a jelen napig, mivelhogy csípőjének ina megillettetett, és ez elhalt vala.